Hogyan fejleszthető a tanulók kreativitása a mai iskolában?

1. Egy kipróbált jó gyakorlat: a Kreatív Partnerség program

A tanulók körében tapasztalható gyenge tanulási motiváció és az ebből adódó alacsony teljesítményszint jelenleg Európa-szerte probléma. A gyakori tanulási gondok nem csak a tanulók iskolai teljesítményét rontják. A sorozatos kudarcélmény a tanulási motiváció csökkenéséhez is vezethet, magatartászavarokat, illetve súlyos viselkedési problémákat is okozhat. A szociális hátrányokból fakadó – az iskola által kezeletlen – konfliktusok gyakran generálnak feszültségeket a tanulók, illetve tanulók és tanárok, sőt tanárok és szülők között is.

A motiválatlanság és alulteljesítés következtében az iskolákból gyakran idő előtt kikerülő fiatalok többnyire nem rendelkeznek a munkavállaláshoz szükséges kompetenciákkal. A modern gazdasági környezetben a munkavállalónak rugalmasnak, az új dolgok tanulására fogékonynak, a munkahelyváltásokra késznek, kockázatvállalásra és kockázatkezelésre is alkalmasnak kell lennie. Ezeknek a kompetenciáknak és készségeknek a kialakulása kellő fegyelmet, rugalmasságot, kíváncsiságot és képzelőerőt feltételez. A modern munkahely fontos kívánalma az is, hogy a különféle tudású, képességű, hátterű munkatársak képesek legyenek együtt dolgozni. Ehhez a munkavállalónak öntevékenynek, jó problémamegoldó képességűnek és határozottnak kell lennie. Ahhoz, hogy az egyének tanulni tudjanak, készségek, képességek, kompetenciák egész – egymással összefonódó – sorát kell kifejleszteniük, elsajátítaniuk és alkalmazniuk.

A kíváncsiság, a rugalmasság, a kitartás, a fegyelem, a képzelőerő és az együttműködés egyben a kreatív gondolkodás alappillérei is. Ezek használata lehetővé teszi az egyén számára, hogy elemezze és megértse a világot, új megoldásokat, technikákat találjon, tanuljon, alkalmazzon. Ezeknek a képességeknek a birtokában lesz képes az önálló, felelősségteljes cselekvésre és döntéshozatalra. Az a pedagógia, amely lehetővé teszi, hogy ezek a készségek, képességek, kompetenciák kifejlődhessenek a tanulókban, jelentősen eltér a mai iskolák többségében alkalmazott, hagyományos pedagógiától. Az instrukciókra épülő, főként frontális tanulásszervezést alkalmazó pedagógia ugyanis épp a tanulók függőségi viszonyait erősíti, s gátolja az egyéni kockázat-, és felelősségvállaláshoz szükséges kompetenciák fejlődését.

Az ún. Kreatív Partnerség program pedagógiai módszertanát az Egyesült Királyságban fejlesztettek ki, fókuszában az osztálytermi kreativitás fejlesztése áll. A program jelenleg az OECD CERI kreativitás és kritikai gondolkodás osztálytermi fejlesztését célzó kísérleti projektjének is része. A tanulói kreativitás fejlesztése és mérése 2016-ban azért került az OECD érdeklődésének homlokterébe, mert ezt tartotta az egyik legfontosabb kompetenciának a Világgazdasági Fórum, ugyanakkor ezt hiányolták leginkább a frissen felvett munkaerő esetében a mai munkáltatók. A Kreatív Partnerség program építve a kreativitás öt alapelemére (kíváncsiság, képzelőerő, kitartás, fegyelem és együttműködés) lehetővé teszi, hogy a pedagógusok és a tanulók többletterhelése nélkül a tantervbe, a megadott időkeretben a szaktantárgyak tanóráiba (mint pl. matematika, fizika, történelem, stb.) illesztve fejlődjenek a 21. századi kompetenciák.

A sorozat szerzője és a projekt vezetője: Németh Szilvia