2006. augusztus 28. hétfő, 4:35
Indul a tanév
Az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete nagy szeretettel üdvözli a kollégákat a tanév kezdetén. Honlapunk ismét teljes sebességre kapcsol, és valamennyien reméljük, hogy a 2006/2007-es iskolaév – minden jelenleg érzékelhető feszültség, probléma dacára – eredményesen, sikeresen és a pillanatnyinál jobb hangulatban telik majd el. A problémák megoldásában nagyon sokat segíthet, ha őszintén szembenézünk ezekkel, és megkísérlünk együtt gondolkodni a megoldásokon: honlapunk a továbbiakban is teret kíván adni a problémafelvetéseknek, a különböző megoldási módok bemutatásának.
A köz- és felsőoktatás aktuális problémáit tekintette át kolléganőnk, Botos Réka a www.szochalo.hu aktuális heti témái között (Változások az oktatásban. Minden szinten szinte minden). Mivel a téma közérdekű, és gondolatiságával tökéletesen azonosulni tudunk, ennek az írásnak az óraszámnöveléssel foglalkozó részletét (a szerző engedélyével) itt közöljük. Már csak azért is, mert e témáról ők is megkérdeztek bennünket.
Óraszámnövelés
Hiába a civil szervezetek halk és hangos tiltakozása, bekövetkezett: a tanárok óraszámát végérvényesen felemelték. Az általános és középiskolai szaktanárok óraszáma az eddigi heti 20-ról 22-re, a tanítóké 21-ről 22-re, a fogyatékosok általános iskoláiban tanító tanároké és gyógypedagógusoké 19-ről 21-re emelkedik. Látványra nem nagy az eltérés, hadd dolgozzanak a tanárok is! – szólhat az iskolára keserűen emlékező olvasó.
Mi lesz a következménye az óraszámnövelésnek?
– Nem önmagában az ötlettel van a probléma, hanem a bevezetés körülményeivel. Az a félelmem, hogy nem a minőségi kiválasztódás, hanem a „spórolás” lesz az elsődleges szempont. Ha a tanárok ezt a plusz két órát osztályfőnöki, szabadidőszervező tevékenységekre fordíthatnák, a minőség kerekedne felül, ám a fenntartók és ennek megfelelően az iskolavezetés általában a mennyiségi mutatókra koncentrálnak. A bevezetés természetesen együttjárhat létszámleépítéssel is, és nagy a veszélye, hogy azok fognak elmenni, akiket megrémít a pusztán mennyiségi mérce.
Milyen lenne az ideális óraszám-felhasználás?
– Lehetne hatékonyan bánni a megnövekedett óraszámmal – hiszen az angol iskolában például napi 8 órás a munkaidő –, ki kéne számolni (persze tantárgyak szerint differenciáltan), hogy mennyi idő szükséges a naprakészséghez (szakirodalmak tanulmányozása), a dolgozatjavításhoz, múzeumlátogatáshoz és egyéb tanórán kívüli tevékenységekhez… És elsősorban a civil szférának, szakmai fórumoknak és a törvényhozásnak kommunikálniuk kellene egymással, hiszen mindannyiunknak ugyanaz az érdeke – nyilatkozta a SzocHálónak Szekszárdi Júlia, az Osztályfőnökök Országos Egyesületének elnöke.
Ez az óraszámnövelés természetesen bújtatott létszámleépítés, fizetéscsökkenés (hiszen a túlórapénznek „lőttek”) és sajnos meggondolatlanság: bár a szakmai fórumok próbálták (teljesen feleslegesen) hallatni hangjukat, az ígért garanciákból semmi sem lett. Sokan szívesen tanítanak többet, ha egyéb terheiket (ami mellesleg nem az ő feladatuk) csökkentik, és megfelelő segítő személyzet teszi teljessé az iskola tanító és nevelő munkáját, de – mint ahogy az sajnos lenni szokott – pusztán a költséghatékonyság győzedelmeskedett a minőség felett. Szó se róla, sokan „alibiznek” a munkahelyeken, de pusztán létszámcsökkentéssel (bocsánat, óraszámnöveléssel) megoldani ezt nem lehet, hiszen a keserű tapasztalatok azt mutatják: nem mindig az távozik, akinek kéne… Reménykedem a beígért továbbképzésekben, az oktatás menetének és módszertanának korszerűsítésében, de figyelni kéne, hogy azok maradjanak a tanítás porondján, akik fogékonyak az újra (és a régi jóra), és nem azok, akik megfelelő diploma híján nem tudtak hova menekülni.
