|
|
2007. december 21. péntek, 22:37 A kudarc érintése (idézet)
Erre a hétre nem terveztünk hozzászólást. Gondoltuk, mindenki az ünnepi készülődéssel van elfoglalva. Aztán megtaláltuk Terepmunkás blogján ezt a rövid szöveget. Kérdeztük, adja-e. Nem válaszolt. Mi pedig azt gondoltuk, hogy nagyon itt van a helye. Legyen tehát idézet…
Amit Terepmunkásról tudni lehet:
„Olvasónak derűs, tollforgatónak – billentyű-nyűvőnek, inkább keserű alkat vagyok.”
Ezt a blogján írja magáról.
Talán Hevesynek hívják. Vagy hevesi? Pest megyében él, tanít. Az iskolja neve Hevesy.
Most már jöjjön az idézet:
A kudarc érintése
A fele. Nem esik, nem jeges, nincs piac. Tegnap még mindenki, ma csak fele. Képtelen vagyok normálisan levezetni a reggeli beszélgetőkört. Persze ők nincsenek. Mindegyikük iskolakerülés, mulasztások miatt túlkoros. Tudom, látom, járom. Otthon akadozik a fűtés, esetleges a kaja, mindennapos a nincs. Hét éve ismerem a családokat, nagymamától újszülöttig. Nincs köztük, ki szakmát szerzett, nincs ki bejelentett munkaviszonyt mondhatna magáénak, nincs hol reggel csörögne az óra, menni kell. Tél van, a furgonok se nyomják a dudát az utca végén, feketén se lehet állványozni, aszfaltozni menni. A hely, az iskolához közel, gyalog is érhetős távolság, de van, mert intéztük gyermekjóléttel bérlet a helyi buszra, csizma a lábra és étkezés és tanszer. Van nap mint nap meghalás Nekem, csak ne emeljek hangot ott, hol hazai norma az emelt hang, mert ki beszél hangosabban, az hallgattatik meg és lesz elsőbb. Van dráma és kooperatív tanulás-tanítás, van differenciálás és saját csoportszabály. De gyerek az nincs, mert nem jön be. Felteszem a kezem.
Az eredeti szöveg Terepmunkás blogján.
|
|
|
|
Vissza |
Bocs, válaszoltam.Még aznap, hogy írtatok emailben. Pest megyében élek, tanítok. az iskolám neve Hevesy.
Kedves Terepmunkás!
Ebben az esetben elnézésedet kérjük. Nem tudom, hova kavarodott el a válaszod. Remélem, azt válaszoltad, hogy mehet.
A szöveged irodalmian tömör. Ráadásul egy újabb nézőpontot tesz hozzá az eddigi „kongresszusi” megszólalásokhoz. Nekem nagyon fontos, hogy ezek a szavak itt is olvashatók.
Itt érzem azt, hogy eljutottunk a társadalmi problémáknak ahhoz a szintjéhez, amit az iskola már nem tud kezelni (magában nem is alkalmas rá). Ezért nem szól senki.
Igen. Olvassátok el Debreceni József cikkét!http://nol.hu/cikk/477395/
Sok állításával vitatkozom, de a dolog mégis megfontolandó.
A romakérdéssel kapcsolatban valóban érdemes megnézni Debreceni József elgondolkodtató írását. És feltétlenül kísérjétek figyelemmel Takács Géza Roma naplóját,amelynek már a 27. része is megjelent a Heti Ökopol honlapon http://ttfk.hu/hetiokopol/. Ezen kívül ajánlom a a múlt szombaton (január 12-én 17 óra után) elhangzott Én hetem című rádióműsort, ahol, György Péter és Kende Ágnes beszélgetett a roma integráció problémaköréről. Elérhető az MR1 Kossuth Rádió hangtárában.