Mióta piros, fehér, zöld?

Szereplők:

• Petőfi Sándor
• Vasvári Pál
• Jókai Mór
• Irinyi József
• Rottenbiller Lipót
• Újságárus
• Rövidárus
• Járókelő, újságot vásárol
• Járókelő, kokárdát vásárol
• Tanácsos

Zene: Zúg március

Szereplők a tömegben lent. A refrénnél (… kelj fel, Petőfi Sádor) indulnak fel a színpadra. A pesti utcán járókelők: egy újságot olvasva, egy kosárral a kezében, egy esernyővel a karján stb., beszélgetnek; mikor a zene odaér: „a jognak asztalánál…”, vásárolnak.

Járókelő, aki újságot vásárolt:
Olvastátok a híreket?

Mindenki megáll.

Egész Európa mozog. Egy gondolat rezgi át egész Európát: hogy a létező állapot többé nem maradhat. Nincs többé idő hosszas tanácskozásra vagy halogatásra. Az eszmék megértek, az élet szüksége követeli azokat. Magyarország pillanatai drágák. A nemzet nem elégszik meg többé egyes engedményekkel. Sok időn át aludtunk és sínylődtünk a nyomor, a mellőztetés, nélkülözés és szűkölködés fojtó posványában. Áldozata valánk gyűlölt idegen önkénykormány önérdekének.

Tömeg:
Igaz! Úgy van! Tenni kell!

Járókelő, aki kokárdát vásárolt:
Tegnap láttam berontani egy ifjút a Pilvaxba, és hallottam, amikor elmondta, hogy most érkezett a bécsi hajóval, ő a pozsonyi ifjúság küldötte. Elújságolta, hogy Bécsben is kitört a forradalom.

Újságárus:
Nagy szégyen, hogy a bécsiek elénkbe vágtak – a büszke magyar, Rákóczi népe elé!

Zene: Himnusztöredék

A zene közben kokárdát tűznek egymásra.

Járókelő, aki újságot vásárolt:
Itt az alkalom kivívni a magyar szabadságot!

Tömeg:
Meg kell tenni! Ki kell vívni!

Újságárus:
Jönnek Petőfiék!

Tömeg:
Éljen! Éljen!

Jókai Mór:
Ej, uraim! Lehet, hogy egy óra múlva golyók hullanak ránk eső helyett, hát akkor elfutunk-e?

Petőfi Sándor:
Nem érünk rá várakozni, szaporán. Ma jókor van, holnap késő lesz talán… Petőfi Sándor vagyok. Az éj nagy részét ébren töltöttem feleségemmel, azon tanácskoztunk, mit kell tenni? A forradalom legelső lépése és egyszersmind fő kötelessége szabaddá tenni a sajtót. Ezt fogjuk tenni!

Járókelő, aki kokárdát vásárolt:
(Pad mögé Nyomda tábla fel; a nyomda elé vonulnak.)

Irinyi József: (felugrik a padra)

Íme a szabad sajtó legelső nyomtatványa!

(A járókelő, aki kokárdát vásárolt, leteszi a táblát a barikád elé.)

Zene: Nemzeti dal

Az első 10 másodperc alatt barikádot építenek, Petőfi is felmegy a barikádra, a többiek kiosztják a vers szövegét. Az „ide veled, régi kardunk” után a refrént mindenki énekli; „a magyar név megint szép lesz” után indulnak vissza fel a színpadra.

Jókai Mór:
A nyomtatógépet elsőnek ragadta meg Irinyi, a második nyomást Petőfi, a harmadikat én tettem vele, hogy ha a merénylet szerencsétlenül üt ki, minket érjen a csapás, ne az ártatlan nyomdai személyzetet. Így lett kinyomtatva Magyarországon a szabad sajtónak legelső terméke.

Vasvári Pál:
Mit kíván a MAGYAR NEMZET?

Petőfi Sándor:
Legyen béke, szabadság és egyetértés.

Irinyi József:
Menjünk a Városházára! Fogadtassuk el a 12 pontot!

(Petőfi és Irinyi leugrik a padról és kimegy, a járókelők visszarendezik a padokat. A járókelő, aki kokárdát vásárolt, a pad elé állítja a Városháza táblát, 3 szék be, Rottenbiller Lipót és a tanácsos leül. Petőfi, Jókai, Vasvári, Irinyi „elfogadásra” indulnak, a tömeg mögöttük.)

Zene: Pest, 1848. március 15.

(A zenekari rész alatt, amikor elhangzik, hogy „legyen béke”, Rottenbiller Lipót leül, aláírja a 12 pontot, és átadja Petőfiéknek.)

Rottenbiller Lipót (feláll):

Pest város közgyűlése tájékoztatja a város lakosait március 15. délelőttjének városházi eseményeiről, a 12 pont elfogadásáról, a létrehívott választmány munkájáról.
Pest város közönsége nevében alulírottak szerencsések hivatalosan értesíteni a magyar nemzetet, hogy ami más országokban polgár vérbe került – a reformot –, Budapesten 24 óra alatt békés és törvényes úton kivívta a törvényes egyetértés. A városi tanács ugyanis a választó polgársággal értesülvén arról, miképp a város polgárai és lakosai vele együtt akarnak értekezni az idők komoly fejleményei felett, a tanácskozási termek századokon át zárva volt ajtait 1848-dik évi március 15-én délután 3 órakor a népnek megnyitá, s miután megértette annak törvényes kívánatait, azokat mint nagyobb részt már eddigelé is kebelében ápolt hazafiúi óhajtásokat, egy szívvel egy akarattal elfogadta, magáévá tevé sőt azon tizenkét pontot, melyeket nagy részben a nemzet 1790-dik év óta törvényhozás útján is annyiszor sürgetett, ezen közgyűlésben az országgyűléshez intézendő kérelmezésként aláírta.

Járókelők:
Éljen! Éljen!

Rövidárus:
Az lesz a nagy nap, amikor március 15-én és mindazokon a napokon, amelyeken a nemzet ünnepel, az ünneplők élén a magyar király tartja a háromszínű zászlót.

Tanácsos (mindhárman felállnak):
1848-dik évi XXI. törvénycikk a nemzeti Színről és az ország Czímeréről:

1. A nemzeti és ország czímere ősi jogaiba visszaállíttatik.
2. Ennélfogva a háromszínű rózsa polgári jelképeken újra fölvétetvén, egyszersmind megállapíttatik, hogy minden középületeknél s közintézeteknél minden nyilvános ünnepek alkalmával és minden magyar hajókon a nemzeti lobogó és az ország czímere használtassék. Egyébiránt a kapcsolt részeknek szabadságukban hagyatván, hogy az ország czímere mellett saját színeiket és czímerüket is használhassák.

Zene: Van egy ország

(Rottenbiller Lipót, a tanácsos és Jókai Mór is előrejönnek, Vasvári Pál, Irinyi József, Petőfi és Jókai behozzák és körbeviszik a zászlót, a többiek kétoldalt felsorakoznak félkörben.)

Járókelő, aki kokárdát vásárolt:
Miért éppen piros-fehér-zöld a magyar nemzeti lobogó?

Újságárus:
Magyarország ezeréves történetében először 1848-49-ben a Habsburg-ház elnyomásával szemben kitört magyar forradalom és szabadságharc mondta ki a piros-fehér-zöld zászló törvényes használatát.

Rövidárus:
A vörös az erőt, a fehér a hűséget, a zöld a reményt szimbolizálja.

Járókelő, aki újságot vásárolt:
A Márczius Tizenötödike írja március 17-én óránként új hírek című rovatában: „A királyi épületeknél a sárga-fekete szín helyébe a vörös-fehér-zöld fog használtatni.”

Jókai Mór (a zászlóra mutatva):

A Magyar Köztársaság zászlaja piros, fehér és zöld színű trikolor, mely három, vízszintesen futó egyenlő szélességű sávból áll.

Zene: Himnusz1

(Félkörben állnak a zászló körül.)

Járókelő, aki újságot vásárolt:
Isten, áldd meg a magyart,
Jó kedvvel, bőséggel,
Nyújts feléje védő kart,
Ha küzd ellenséggel;
Bal sors akit régen tép,
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Petőfi Sándor:
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
S merre zúgnak habjai
Tiszának, Dunának,
Árpád hős magzatjai
Felvirágozának.

Rövidárus:
Értünk Kunság mezein
Ért kalászt lengettél,
Tokaj szőlővesszein
Nektárt csepegtettél.
Zászlónk gyakran plántálád
Vad török sáncára,
S nyögte Mátyás bús hadát
Bécsnek büszke vára.

Jókai Mór:
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villámidat
Dörgő fellegedben,
Most rabló mongol nyilát
Zúgattad felettünk,
Majd töröktől rabigát
Vállainkra vettünk.

Járókelő, aki kokárdát vásárolt:
Hányszor zengett ajkain
Ozmán vad népének
Vert hadunk csonthalmain
Győzedelmi ének!
Hányszor támadt tenfiad
Szép hazám, kebledre,
S lettél magzatod miatt
Magzatod hamvvedre!

Rottenbiller Lipót:
Bújt az üldözött s felé
Kard nyúl barlangjában,
Szerte nézett, s nem lelé
Honját a hazában,
Bércre hág, és völgybe száll,
Bú s kétség mellette,
Vérözön lábainál,
S lángtenger felette.

Újságárus:
Vár állott, most kőhalom;
Kedv s öröm röpkedtek,
Halálhörgés, siralom
Zajlik már helyettek.
S ah, szabadság nem virúl
A holtnak véréből,
Kínzó rabság könnye hull
Árvánk hő szeméből!

Tanácsos:
Szánd meg, isten, a magyart
Kit vészek hányának,
Nyújts feléje védő kart
Tengerén kínjának. (Zene: Himnusz2)
Bal sors kit régen tép
Hozz rá víg esztendőt,
Megbűnhődte már e nép
A múltat s jövendőt!

Zene: Klapka-induló

(A zászlót lehozzák e lépcsőn, a többiek kikísérik, az ösvényen elviszik az osztályok előtt, utána visszajönnek meghajolni.)