Mi így ünnepeljük október 23-át

Ünnepi forgatókönyvek

Mindig bosszantottak az öncélú műsorok. Nagy munkával elkészített verses összeállítások, amelyek nagyon szépek lehetnek, de már a második versszaknál mindenki unja: a szereplők ugyanúgy, mint a közönség. Ezért döntöttem néhány éve úgy, hogy mi csináljuk másképpen ezeket a megemlékezéseket. Azóta nálunk mindig tematikus műsorok vannak, amelyekből lehet tanulni valamit, és tekintettel az érintett korosztályra, a témához illő rockzenei betétdalokat is válogatunk.

Két évvel ezelőtt megyénk, Veszprém megye 56-os eseményeit gyűjtöttük össze, tavaly a forradalom előzményei között kutakodtunk, idén pedig azt „tanuljuk meg”, hogy kik voltak a pufajkások.

Minden évben összejön egy 8-10 főből álló lelkes kis csapat. Többen közülük már előző években is szerepeltek, és próbák közben még további 8-10 diák lebzsel ott körülöttük, figyelik a próbát. És ami nem elhanyagolható: ilyenkor mindig nagyon jó hangulat van! Együttesen találjuk ki, hogy miről szóljon a műsor, beütjük az internet keresőjébe a megfelelő kulcsszót, letöltünk 60-70 oldalt, amiből végül összeáll a 4-5 oldalas forgatókönyv. Ezt követően keressük meg az odaillő zenéket. A forgatókönyv ekkor még nem végleges, a szereplők alakíthatják azt a saját ízlésük szerint, És persze vannak kedvenc koreográfiai elemeik, például a műsor elején vagy végén lemennek a közönség közé, vagy barikádot emelnek, és arra felmásznak stb.

A legnagyobb gondot nálunk is a délutáni próbák jelentik. Mivel a szereplők éppen azok közül verbuválódnak, akik amúgy is sok mindenben részt vesznek, komoly probléma az időegyeztetés. Délelőttönként meg a tanítási óráról kellene elkérni az érintetteket, amit viszont csak a legvégső esetben szoktunk megtenni.

A végére azért mindig összeáll a műsor, a gyerekek sikert aratnak, és ez nagyon jó. Ha arra gondolunk, hogy a szereplőink csaknem fele dislexiás, akik az iskolában ritkán jutnak sikerélményhez, különösen értékes az így aratott siker.

Hadnagy Márta