Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2023. január 2. hétfő, 11:22

Lányi András: Üzenet egykori iskolámba

Lányi András

Jelentem, élet zengi be az iskolát. Ülősztrájkoló, tanáraikat éltető diákok, fegyelmezés helyett polgári engedetlenségből példát mutató tanárok, öntudatos szülők, akik összedobják a kirúgott oktatók fizetését, hát ez csodálatos. Azonban, kedves Ady Endre, az már nem áll, hogy az élet is derűs iskola lesz, nem lett az. Az élet iskolájában suhog a nádpálca. A pedagógusok pimasz leckéztetése zajlik az élet iskolájában.

A magyar közoktatás legfőbb hadura, Pintér rendőrtábornok a múlt heti parancshirdetés alkalmával olyan hangot ütött meg a hozzá ad audiendum verbum berendelt tanárokkal szemben, hogy a fal adta a másikat. Pökhendi módon azt állította, hogy bár a pedagógiához nem ért, azért irányítani tud. Úgy látszik, mégse tud, különben tudná, hogy az ember csak olyasminek az irányítására képes, amit alaposan ismer. Vagy merne parancsot adni olyan fegyver használatára, melynek a hatásával nincs tisztában? Meg tudná szervezni a védekezést egy terrortámadás ellen, ha nem tudná, milyen egy terrortámadás? Vagy azt hiszi, hogy a tudás átadásának és megújításának intézményrendszere ezeknél egyszerűbb eset?

Bizony, nemcsak szakértelem, némi problémaérzékenység és elemi szintű empátia sem ártott volna, hogy az ellehetetlenülés határán kitört pedagógus-lázadást ne leverni akarja, hanem kezelni tudja. Ezek a képességek pedig nem digitalizálhatók, és rendeletekbe és szabályzatokba sem foglalhatók, tehát nem lehet betáplálni őket abba a Maruzsa Zoltán típusú irodai számítógépbe, amit tábornok úr az oktatás irányítására használ: a rajta futtatható programok és szoftverek végérvényesen elavultak és nem frissíthetők.

Pintér miniszterről azonban leperegtek a megjelent tanárok érvei, meg se próbált érdemében válaszolni rájuk. Ami érthető persze, ha egyszer nem ért a dologhoz. De ahhoz elég lett volna a puszta szeméremérzet, hogy egy tíz százalékot érő bérkiigazítást ne merjen fizetésemelésnek nevezni a hivatalosan bevallott húsz százalékot jócskán meghaladó infláció közepette, az áldozatok képviselői előtt. S ne az uniós források elapadására hivatkozzon egy olyan kormány tagjaként, amely csodaszarvasra és különrepülőgépre, multinacionális cégek támogatására és kormánypropagandára, futballra és stadionokra száz- és százmilliárdokat fecsérel minden évben, akár kinyitja, akár elzárja éppen Brüsszel a pénzcsapot.

Komolyan gondolta vajon, vagy csak bele akart rúgni a megjelentekbe, amikor a szemükre hányta, hogy tanítás után még munkát vállalnak, különórákat adnak, ahelyett, hogy az óráikra készülnének? Koldusnak a szegénységét a szemére hányni, ez azért vérlázító. Azt hiszi, szórakozásból teszik? Kit érdekel, hogy ő maga mennyit dolgozik otthon a hétvégeken (arra sem vagyok kíváncsi, hogy mennyiért). A hetente húsznál több kontaktóra megtartására kényszerített pedagóguson pedig képtelenség számonkérni a személyközpontú, kreatív és differenciált oktatási módszereket, és hogy még képezze is magát, tartson lépést a tudás világában zajló rohamos változásokkal – hogyan? mikor? Nem a tanár érdeke, hanem a diáké – helyesebben az országé –, hogy a kötelező óraszámnak végre ne az alsó, hanem a felső határát foglalják jogszabályba.

Ameddig a tanárok és diákok terhein nem változtatnak – hogy a tanítás-tanulás végre ne legyen teher –, esély sincs a közoktatásban innovációra. Ameddig a bürokratikus irányítás a tantestületek kezét-lábát megköti, nem változik az iskolai légkör. És ameddig a tanári fizetések nem nőnek a jelenlegi kétszeresére, addig az elöregedő pedagógustársadalom hiába vár az utánpótlásra.

Mindezt jól tudják, régóta tudják a tanárok, egyháziak és világiak, fővárosiak és vidékiek. A keserves közös tapasztalat készteti most közös fellépésre az óvatos, egyébként inkább rendpárti és konformista pedagógustársadalmat. Nagy dolog ez a mai, szolidaritásra képtelen, közügyekkel szemben közömbös, a politikai szerepvállalástól irtózó Magyarországon! Tanárok, diákok és szülők együtt, egymást védve és támogatva küzdenek azért, ami egy kormány elsőrendű kötelessége és egy nemzet legfőbb érdeke volna: a korszerű közoktatás nélkülözhetetlen, elemi feltételeiért.

De Pintér Sándor még emelte is a tétet: olyasmit is megpróbált a tanárok nyakába varrni, amiről az ő helyében mélyen hallgatnék. Szóba hozta, hogy az elitgimnáziumokban végzett tanulók egyre nagyobb számban folytatják tanulmányaikat külföldi egyetemeken (és mit tesz isten, nem a kínai Fudan Egyetemen és nem is valamelyik türk testvérnép egyetemén). S hogy jelentős részük, ha teheti, kinn is marad. De erről nem az jutott az eszébe legfőbb iskolarendőrünknek, hogy miféle perspektívát kínálhat a kezdő diplomásoknak az az ország és milyen lehet ott a légkör, a közélet, az életminőség, ahonnan a fiatalok legjobbjai csapatostul menekülnek. Nem! Azt vetette fel, hogy ezekben az intézményekben baj lehet a hazafias neveléssel!!

Miniszter úr! Ön azt hiszi, hogy a tanulót a haza szeretetére képezni lehet az iskolában, mint újoncot tömegoszlatásra? Több hazafias iskolai ünnepség, vers és melldöngetés a hazát vajon vonzóbbá tenné a felnövekvő nemzedék szemében? Erősítheti-e bennük az iskola az összetartozás tudatát és az idetartozás élményét, ameddig nemzet és haza két politikai termék, melyek forgalmazására önök egyedárusítási jogot szereztek?

Az viszont tagadhatatlan, hogy ön máris többet tett a diákok hazafias neveléséért, mint sok elődje. Az állásukból eltávolított, elemi jogaiktól megfosztott pedagógusok mellett bátran kiálló fiatalok végre megtanulhatták, mi az, hogy „mi”. Mit jelent tartozni valakikhez. Tapasztalják a közös fellépés erejét. És érettségi után talán itthon maradnak vagy később hazatérnek, mert többé nem tévesztik össze a hazát az önök rendszerével.

Amit önök az intézményesített erőszak eszközeivel működtetnek, az az állam. A haza: mi vagyunk. Amikor ezen elgondolkodunk, lassan megfogalmazódik bennünk a kétely. Hogy ha a jogaikat védelmező pedagógusokat önök tönkretehetik, mi viszont kifizethetjük az elmaradt járandóságukat, hogy mégis taníthassák a gyermekeinket – akkor mi szükség van önökre? Ha a pedagógusok tudják, mit és hogyan tanítsanak, de önök nem engedik nekik – mi szükség van önökre? Ha az állami egészségügy, amelynek árát egész életünkben fizettük, nem működik, és gyógyulásért kénytelenek vagyunk a méregdrága privát szolgáltatásokat igénybe venni, akkor miért fizetünk annyi adót, járulékot? Hogyha az állam csupán egy feneketlen zseb, egy fenyítő gépezet, meg egy rendeletgyár, amely törvényesíti a fenyítést és a lopást: mi szükség az államra akkor?

Köszönjük a tanítást, tábornok-miniszter úr!

Az írás eredetileg a Magyar Hang hetilapban jelent meg.

6 üzenet

  1. varga lászló szerint:

    PINTÉR UR 70 FELETT IS GYARAPITJA INGATLANAINAK SZÁMÁT NEKI OLYAT MONDANI ,HOGY HAZA AZ Ő KARIERJE RENDSZEREKEN ÁTIVELŐ NEM FINNYÁS BÁRKIT KISZOLGÁL VAN AZ APÉNZ EZ AZ Ő IGAZI KŐZEGE

  2. István szerint:

    A szotyiköpködő nímand kijelölte hü szolgáját rendet tartani.
    (Vicc hogy egy “rendőr” a tanárok felett ugrál, midőn bevallottan nem ért sokmindenhez?)
    Mondjuk irámyítani se tud.
    Hatalmi szóval zsarolni az ugye nagyon nem az.
    A hazát sötétzségbe lökő urizáló parvenük(vármegye,meg egyebek) nem igénylik a kiművelt polgárok országát.
    Értenek a *kavaráshoz. -így szocializálódtak…
    Egyszer ezek egyszer azok következnek, csak ők maradjanak a “tápláléklánc” csúcsán.
    Amíg a buszvezető,egészségügyi dolgozó,és a többiek nem állnak ki közösen addig:
    Nincs megállás.

  3. Hamow Ingrid szerint:

    Király Gábor: Szóltam

    ‘Szóltam, hogy jönnek a fasiszta celebek,
    szóltam, hogy nem lesz jó, ha a szart lenyeled,
    szóltam, hogy ki fogják lopni a szemedet,
    azt mondtad, nyugi, mert ezek nem ilyenek.

    Szóltam, hogy te leszel bűnbak a bankoknál,
    szóltam, hogy rosszabb lesz Budapest Bangkoknál,
    szóltam, hogy leköpnek költői esteden,
    azt mondtad, nem kéne ördögöt festenem.

    Szóltam, hogy ki fogják rúgni a mamádat,
    szóltam, hogy elő lesz írva az alázat,
    szóltam, hogy nevükre íratják hazádat,
    azt mondtad, nem eshet meg ez a gyalázat.

    Szóltam, hogy több lesz az erőszak szervezet,
    szóltam, hogy lapít majd minden szakszervezet,
    szóltam, hogy lesz majd itt bankszámla zárolás,
    azt mondtad, unalmas már ez a károgás.

    Szóltam, hogy te leszel hibás az árvízért,
    szóltam, hogy nem kapsz majd gyufát se száztízért,
    szóltam, hogy rajtad verik le a havazást,
    azt mondtad, hagyjam már abba a savazást.

    Szóltam, hogy viszi az egyház a sulikat,
    szóltam, hogy mérnökök helyett majd kulikat
    képeznek ezerrel, s bezárják a gyárat,
    azt mondtad, ilyen a kereslet-kínálat.

    Szóltam, hogy felbontják minden leveled,
    szóltam, hogy feltörlik a padlót teveled,
    szóltam, hogy nem lesz a várad a te házad,
    azt mondtad, béke van, nyugi, ne parázzak.

    Azt mondtad, nem érint téged, ha úgy lesz se,
    azt mondtad, védje meg magát a férgese,
    azt mondtad, ráérek, hiszem, ha látom,
    így jártál, megszoptad, édes egy barátom.

  4. Pigler Edit szerint:

    Nagyon jó és találó a megfogalmazás és a konkrétumok felsorolása, remélem, hogy olvassák az érintettek.

  5. Németh Dénes szerint:

    Ady Endre válasza:
    Kedves András!
    Csak ismételni tudom magam, ahogy 1907-ben már egyszer megüzentem:
    “Éhe kenyérnek, éhe a Szónak,
    Éhe a Szépnek hajt titeket.
    Nagyobb igaza sohse volt népnek,
    Hitványabb Nérók még sehol se éltek.
    Vagytok: a Ma, vagytok: a Holnap.”

    A múlt tábornokaira pedig fölösleges időt fecsérelni, rothadó lelkiismeretük martalékává válnak.

  6. Ilcsi Mama szerint:

    Hurrá Lányi András! Végre egy bátor, igaz magyar, aki kiáll a tanárokért, a szülőkért, a diákokért, mindannyiunkért! Gratulálok az öt hozzászólónak is! Ez az igazság, elegünk van a hazug tolvajokból, az ország szellemi tőkéjének tönkre tételéből!
    Minél többen hallassák szavukat, elég a közpénz herdálókból, a lopásokból!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2023.01.28.
Hiába az Erasmus-botrány, több állami egyetem egyeztet a kormánnyal a modellváltásról
Még javában folyik a vita az Európai Bizottság és a kormány között, hogy elvesztik-e az uniós támogatásokat a közérdekű vagyonkezelő alapítványokba kiszervezett egyetemek, de az sem kiz...
(Forrás: hvg.hu)
--
2023.01.25.
23 év tanítás után felmondott a Karinthy Frigyes Gimnázium tanára, Berta Beáta
Mint írta, most már azt a példát tudja mutatni, amelyet a legfontosabbnak tart: ha valahol nem becsülnek meg, ha a véleményed nem számít, ha megaláznak, mert azt hiszik, megtehetik, akkor ne...
(Forrás: hvg.hu)
--
2023.01.25.
AZ ELIT MINDIG MEG FOGJA SZERVEZNI A SZÍNVONALAS OKTATÁST A GYEREKEINEK, A KORMÁNY PEDIG CSAK A SAJÁT ÉRTELMISÉGI RÉTEGÉNEK KINEVELÉSÉBEN ÉRDEKELT
Van-e egyáltalán válság a hazai oktatásban, lehet-e valódi krízisről beszélni? – lépett egy lépéssel hátrébb a kerekasztalt megnyitó kérdésével a korábban az MTA Molekuláris Farmakol...
(Forrás: Qubit)
--
2023.01.25.
A közszolgálati dolgozók a tanársztrájk mellett mozgósítanak
Boros Péterné, az MKKSZ vezetője tavaly tavasszal elmondta, új sztrájktörvényre is szükség van, mert a jelenlegi a közszférában alkalmazhatatlannak minősül. A pedagógusok pedig – az eln...
(Forrás: Mérce)
--
2023.01.25.
Gábor György–Sükösd Miklós: Egyetemi autonómia vagy pártállami alapítványok?
A fideszes alapítványok létét az Európai Bizottság és 25 európai uniós kormány összeegyeztethetetlennek látja az egyetemi autonómia (és az azon alapuló tudományos, oktatási és tanszabads...
(Forrás: 444.hu)
--
2023.01.25.
Nem tolonganak a magyar egyetemisták, hogy az Erasmus programban külföldön tanuljanak
Vitás kérdés, hogy a nyelvvizsga előírása jó vagy rossz dolog. Az egyetemeknek gondoskodniuk kell arról, hogy a hallgatók minél magasabb szintű, értékes diplomával rendelkezzenek. Ugyanakkor...
(Forrás: Népszava)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep