Az iskolarendszer és a szociális ellátórendszer problémáit feszegetve, működési zavarait emlegetve talán éppen a gondok halmozódása miatt hajlamosak vagyunk elfeledkezni azokról, akik miatt ezeknek a rendszereknek működniük kellene: a gyerekekről és fiatalokról. Pedig a mostani iskolások, a jelenlegi tizenévesek elvesztése, kihullása a rendszerből nem csupán egyéni, családi tragédiákhoz vezethet, hanem az egész társadalom jövőjét veszélyezteti.
A következőkben olyan eseteket mutatunk be, amelyek az iskolarendszer mostohagyerekének számító szakiskolákban történtek meg. A szakiskolákban tanító tanárok egyre reménytelenebb helyzetekbe kerülnek, s számos ok miatt képtelenek boldogulni tanítványaik jelentős hányadával. Kutatási adatok igazolják például a bűnözés magas arányát ebben az iskolatípusban.
A sorozatot annak reményében indítjuk, hogy minél többen elgondolkodjanak/elgondolkodjunk azon: hogyan lehetne megelőzni, s ha már megtörtént, érdemben kezelni a hasonló gondokat. A probléma szinte minden esetben visszavezethető a teljes rendszer működésének letagadhatatlan zavaraira: az elszemélytelenedésre, az ellátórendszerek töredezettségére, a felelősségvállalás és a bizalom, no meg a szolidaritás hiányára és a sort még folytathatnám.
Egyesületünk a közelmúltban szervezte meg az Underground Kiadóval1 közösen azoknak a könyveknek a bemutatóját, amelyekben a legnehezebb terepen dolgozó pedagógusok írták le megrendítő történeteiket. A mezőtúri Teleki Blanka Gimnázium drámatagozatosai e kötetekből válogattak, s e részletekből állt össze az alábbiakban látható rövid színdarab, amelynek az elején megszületik a kisbaba, aki senkinek sem kell…
Úgy véljük, hogy az itt látott történet akár a következő (rém)mesék előzményének is tekinthető.
A kötetekről, illetve a bemutatóról tájékozódni lehet a honlapon.
SZJ
1A részletek Benedekné Fekete Hajnalka: A gyüttment mesél, Leiner Károly: Elveszett gyerekek országa és L. Ritók Nóra: Bukdácsoló esélyegyenlőség című köteteiből valók. A diákokat a negyedik kötet (Csak azért is iskola) szerzője: Achs Károly készítette fel.
Ó, ezt észre sem vettem akkor. Köszönöm! Látjátok, milyen jó, ha az ember őszi szünetekben portfóliókat ír, ilyenekre bukkan!