Az OFOE 2019-es sikerlistája

2019-ben 85 alkalommal került fel új poszt az egyesület honlapjára. Ezek közül 11 kapott 100-nál több lájkot. Nem szeretnénk túlértékelni ezt a mennyiségi mutatót, de a lista mégiscsak elárul valamit a látogatóink preferenciáiról. Igen sok lájkot ért el Gyarmathy Éva Maszatolás című írása, de mivel ez másodközlés (eredetileg a HVG oldalán jelent meg), itt nem tüntetjük fel. Nagy örömünkre szolgál, hogy három most futó sorozatunk egyes részei is bekerültek a legsikeresebbek közé: L. Ritók Nóra esélyegyenlőségi naplójának 64. darabja, Gyarmathy Éva infokommunikációs kor generációról szóló sorozatának 3. és 4. része, valamint Vinczellér Katalin Van vészkijárat cím alatt megjelenő könyvismertetőinek egyike.

Íme a lista:

1. L. Ritók Nóra: Pedagógia munka szociális látásmóddal, 64. esélyegyenlőségi napló – (648)

Persze ekkor nyilvánvalóvá válhatna az is számukra, hogy mennyire tehetetlen egy pedagógus ezekkel a begyűrűző problémákkal szemben. De ő is egy rendszer része, és értenie kellene, hogy van kivel összefogni, hogy nincs egyedül. Itt kiemelhető lenne a jelzőrendszer fontossága, hogy igen, legyen gyanús egy elcsípett beszélgetés, egy rossz érzés, amit jelezni kell a gyermekjólétnél, vagy épp a rendőrségnél. Hogy nem lehet mindenből kimaradni azzal a kifogással, hogy „nem dolga egy pedagógusnak” ez. Mert épp ez a baj. Hogy lassan senkinek sem dolga.

2.Rózsa ildikó: Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de – (337)

Úgyhogy azt kéne rendkívül sürgősen átgondolni – ha akarod, ha nem, ha tetszik, ha nem – hogy a növekvő tendencia miatt a te gyereked kortársainak 30? 40? százaléka lesz úgy, hogy x-et rak, pedig ehelyett lehetne úgy, hogy ugyanolyan, mint amilyennek mi most képzeljük magunkat, ha nem hagytuk volna? De hagytuk. Mert azt hittük, h a mi kis piti érdekeink felül tudják írni a valóságot. Folyamatok vannak, ez a hír. Ha kirakom a jégkockát a napra, víz lesz, és nem lesz hideg italom. Ha ez téged pont nem izgat, az okés, de ha a te jégkockád is kirakja valaki (amikor már nem lesz beleszólásod), ide megmondom, hogy az is az lesz. Mert tanulhattam, onnan tudom.

3. Terjéki Ildikó: „Soha senki, semmiről nem beszél” – Egy pedagógus gondolatai a FOMO című film ürügyén – (233)

Én mint középiskolai tanár bosszankodom, amikor a fiatalok együtt tapsolnak, ha a menzán egy pohár vagy tányér eltörik. Bosszankodom, amikor a nagy erőkkel Erdélybe, Csehországba, Selmecbányára, meg persze Magyarország gyönyörű helyeire szervezett osztálykirándulás fő konklúziója nem az, hogy milyen jó helyeken jártunk, milyen nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg. Még csak nem is az, hogy végre beszélgettem egy jót az egyik osztálytársammal, akivel 4 év alatt egyetlen kukkot se szóltunk egymáshoz. Hanem az, hogy Prágában lehet abszintozni, Erdélyben pedig olcsó a pálinka.

4-5. Gyarmathy Éva: Az infokommunikációs kor generációi sorozat 3. és 4. része: A digitális korszak és generációi – (137); Az infokommunikációs kor generációi; A digitális kor hatásai a tanulásra és a tanulókra – (126)

A digitális generációk a szintézisek világába születnek bele, ahol a sokféle tudás találkozik. A diverzitás értékként jelenik meg, de ugyanakkor számos bizonytalanságnak is forrása. A 21. századi tanításnak feladata a bizonytalanság elfogadását a diákok autonómiáján és harmóniáján keresztül támogatni. Ehhez viszont a pedagógusnak és tanításának ebbe az irányba kell változnia.

6. A 3D-s tanulás nem a jövő, hanem a jelen – (122)

A 3D-s tervezés hamarosan mindenki számára olyan tudás lesz, mint az alap informatikai ismeretek vagy a 2D nyomtatás, de külön szakma is lesz a 3D tervezés, hiszen komoly programozási ismeretek kellenek ahhoz, hogy az elképzelt tárgyak nyomtathatóak legyenek.

7. Sulyok Blanka: Szülők, szelfik, tanárok – hosszú komment Jocó bácsinak – (117)

Balatoni József egyébként nagyon sokak által lájkolt és megosztott, média által is felkapott írása szerintem olyan általánosító és kioktató hangnemben szól „a Szülőhöz”, mely mélyítheti a köztünk lévő árkokat. Pedig inkább hidakra volna szükség. És a bejegyzésnél is sokkal rosszabb érzés volt olvasni a kommenteket. Olyan sokan virtuális koncként ugranak rá bármilyen „hibásnak” kikiáltott csoportra – legyen szó „szülőkről”, „tanárokról”, „neveletlen fiatalokról” vagy pirézekről.

8. Lévai Julianna: A világ (ki)oktatása – (108)

Gyermekközpontúság, új módszerek, integráció/inklúzió – leginkább ezek a fogalmak jutnak az eszünkbe, amikor arról gondolkodunk, mégis hogyan, milyen irányba kellene megváltoztatni a közoktatásunkat. Ezzel a nézőponttal szakít radikálisan Carol Black „Schooling the World – The White Man’s Last Burden” (A világ (ki)oktatása – a fehér ember utolsó terhe) című gondolatébresztő dokumentumfilmje, nem kevesebbet állítva: a nyugati-típusú oktatás elsődleges célja az, hogy a gyerekek a globális fogyasztói társadalom részévé, a nagyvállalatok kiszolgálóivá váljanak. A teljes filmajánló az Új Pedagógiai Szemle klímaválságra fókuszáló számában jelent meg.

9.Vinczellér Katalin: Van vészkijárat sorozat:- 6. darabja: Restart – (105)

Jelmer Soes holland szerző Jonas/Sanoj történetét egyes szám első személyben, belső nézőpontú elbeszélőként írta meg. A regény cselekménye, élményanyaga részben személyes tapasztalatokon, részben (ex)játékfüggők saját történetein alapszik. A főszereplő egy teljesen átlagos, 19 éves fiú, aki belecsúszik a játékba és egészen súlyosan függővé válik, miközben élete bizonyos szempontból egyáltalán nem mondható kudarcosnak: felveszik egy egyetemre, új barátai, sőt egy komoly első szerelme is lesz, azaz élhetne a hús-vér valóságban.

10. Szabó Anna: Örülhetünk, ha igen, miért nem igazán? – (101)

A kérdés most már csupán az, hogy megvesszük-e a pedagógia szakmai tudását értékén – azaz, adunk-e olyan szabadságot a tanítónak, amelyben tudhatja, hogy 4. év végén anyanyelvén olvasott szöveget megértő, elfogadható helyesírással rövid szöveget alkotó gyermekek fognak vidáman rajzolni a koordinátarendszerben, keresik együtt a gép működési szabályát, és számolnak magabiztosan (tízes átlépés és egyéb bonyodalmak) ezres körben – tudom, a jelen cél a milliós számkör. A szabadságnak része lenne a fizetés is. Amelyből fizethető lakhatás, étkezés és valamiféle élet is, a megélhetésen túl.

11. Vass Judit: A tanár is ember, de nem az a dolga – Apokalipszis most – (101)

Mondom az osztály beszédkényszeres eszének: Mit fog szólni a szülő, ha beírom, hogy gyermeke nem érti az emberi hangot? Szerintem tudják – szólal meg mosolyogva beszélgetőtárs szomszéd. Még nem tudtam, csak az ösztönös énben sejlett, ebből most már baj lesz.

Lett.

És megvolt a világvége is. Kitört belőlem az a bizonyos tanár, aki soha nem voltam, és utálnék lenni. Percekig emelt hangon prédikáltam „figyelemzavaroséknak”.