2014. június 24. kedd, 10:47
„Bármit választok is, nagyon össze kell kapnom magam”
A leglázadóbb kamasz is túljut a serdülőkoron, és egyre intenzívebben kezdi foglalkoztatni a jövője. Szerencsés helyzetben van az, aki ehhez követhető mintát kap a szüleitől abban az esetben is, ha nem feltétlenül követi a kijelölt utat. Ez akkor is igaz, ha a szülők között sincs mindenben konszenzus. Az alternatívák lehetősége, a döntés szabadsága és felelőssége adja meg az interjúból megismert fiatalember biztonságérzetét. Annak alapján, amit itt megtudhattunk róla úgy vélem, minden esélye megvan arra, hogy boldoguljon. Szívből kívánom neki, hogy így legyen.
A Nemzeti Pedagógus Kar ugyan tavaly óta létezik, azonban csak most szavaznak a vezetőiről. A tanárokat nem mozgatja meg a választás, a 151 ezerből mindössze 384-en jelöltették magukat, pedig a tét nem kicsi: a kar vezetése lesz a kormány hivatalos tárgyalópartnere, és ők dolgozzák ki a tanárok számára kötelező etikai kódexet.
A minősítési rendszerrel kapcsolatos tiltakozások miatt (túlzottan bürokratikusnak és a már bizonyított tanárok számára megalázónak tartják egyesek) két szakszervezet, a PSZ és a PDSZ is sztrájkbizottságot, az államtitkárság pedig egyeztetéseket kezdeményezett. Hoffmann szerint a portfóliók feltöltéssel kapcsolatban egyesek szándékosan félretájékoztatják, megtévesztik a közvéleményt a választások előtt, semmi olyat nem kérnek a pedagógusoktól, amit nem tudnának teljesíteni.
Gigantikus munka kezdődik az oktatás területén tavasszal, és nagy kérdés, hogy ezt hogy fogja bírni az amúgy is leterhelt államigazgatás. Huszonötezer tanár fog 70-100 oldalas portfóliót összeállítani a munkájáról, hogy megkapja a magasabb minősítést a magasabb fizetéshez. A beadott anyagokat 5 ezer szakértő fogja átnézni, az egész 10 milliárd forintba kerül.
Nincs béke az olajfák alatt. Az oktatási rendszer gyökeres átszabása – ahogy az várható volt – mindent felforgató káoszt teremtett. Ma már nemcsak a tankönyvellátás anomáliáin, a félelmes KLIK akcióképtelenségén, a tanárok "kamarai akolba terelésén" kapkodjuk a fejünket. Nemcsak azt számolgatjuk, emelkedett vagy csökkent-e pedagógus bére. A hagyományos érdekképviseletek vezetőinek tekintélye, befolyása is kezd meginogni.
Sok mindent el lehet mondani 2013/2014-es tanévről, csak azt az egyet nem, hogy unalmas lett volna. Lélegzetelállítóan sok minden történt ebben az időszakban. A honlapunkon napi rendszerességgel frissülő sajtófigyelő segítségével idézem fel az eseményeket, az ezekhez fűződő aktuális megnyilvánulásokat, véleményeket. A tanév krónikáját hat részben közöljük. Ez a minisorozat lesz olyan izgalmas, mint bármelyik szappanopera, sőt valóságshow. Ráadásul velünk történik, számunkra ez a ValóVilág. (Szekszárdi Júlia)
Szabó Andrea két részes interjújából egy tipikus mai fiatal iskolai pályafutását ismerhetjük meg. Középosztálybeli, szerető családban nevelődő gyerekről van szó, aki mégis nehezen találja meg a helyét az iskolában. Története számos olyan tanulságot hordoz, amin érdemes lenne elgondolkodniuk leginkább a pedagógusoknak. Például azon, hogy általában miért fogadják el olyan nehezen a kamaszok másságát? Miért szorítják bele a problémásnak tekintett serdülők egy részét az osztály bohóca szerepébe? Miért nem veszik tudomásul, hogy egy kiskamasznak mindennél fontosabb a kortársai elismerése? És hogy mi lehet vajon a titka annak, hogy egyes (nem csupán alternatív) iskolák mégis képesek utat találni kezelhetetlennek ítélt gyerekekhez. 
Nem tudom, sokszor mi a nehezebb. Partnerré tenni a szegregátumban élő szülőket, vagy a belefáradt, fásult, eszköztelen pedagógusokat. Most úgy tűnik, a szülőkkel sikeresebbek vagyunk. Mert ők most jobban szerepeltek. Képesek voltak jól kérdezni. Megfelelő hangnemben, a problémára fókuszálva. (L. Ritók Nóra)
Jól tudjuk – túl a kortársaknak való megfelelésen -, épp azért menekül nem kevés kamasz szexuális kapcsolatba, mert érzelmi pótlékot, megerősítést remél tőle. (Sőt, minden bizonnyal az egyre gyakoribb tini-terhességek hátterében is gyakran ez áll.) Ha ez nem következik be, akkor csalódnak. Csalódásukat, frusztrációjukat tovább vihetik a következő kapcsolatukba. Anélkül azonban, hogy tisztában lennének ezzel, erről ugyanis senki nem beszélget velük. (Lévai Julianna)