|
|
Sajtófigyelő
2023.03.23. AZ ORSZÁGOS KÖZNEVELÉSI TANÁCS MŰKÖDÉSÉNEK ÉS ÚJJÁVÁLASZTÁSÁNAK ANOMÁLIÁI Korábban beszámoltunk róla, hogy egy nyílt levéllel kerestük meg az Országos Köznevelési Tanács civil szervezeti képviselőit (OKNT), mivel mandátuma lejárt, de a pedagógus civil szervezeteket... (Forrás: ckpinfo) --
2023.03.23. Komoly kutatáson alapuló rövidfilmsorozat hívja fel a figyelmet az oktatás problémás területeire Március 5-én délután mutatták be azt az öt, egyenként nyolcperces kisfilmet, amit a T-Tudok Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ Zrt. (T-Tudok Zrt.) és a Kreatív Tanulás és Oktatá... (Forrás: Qubit) --
2023.03.23. Elliot Aronson szociálpszichológus: Kötelezővé tenném a kritikus gondolkodás oktatását – a HVG exkluzív interjúja Egy vezetőnek a politikai ellenfelei közül kellene válogatnia a munkatársait, hogy elkerülje az önbecsapás csapdáját – állítja Elliot Aronson, A társas lény című szociálpszichológiai... (Forrás: hvg.hu) --
2023.03.22. Ez a szakadék széle – új pályára kényszerült a Trefort vezetőtanára Sikeres szakember, népszerű tanár volt, aki rengeteget dolgozott a természettudományos pedagógushiány felszámolásáért. Szakmány Csaba, a Trefort vezetőtanára, akit a kémiaoktatás fejleszt... (Forrás: válasz online) --
2023.03.21. Ne játssz a pénzzel! Vagy mégis? Tizenötödik éve zászlóshajója a pénzügyi tudatosság oktatásának a Magyar Nemzeti Bank, a Diákhitel Központ és a Magyar Bankszövetség által közösen létrehozott Pénziránytű Alapí... (Forrás: Magyar Nemzet) --
2023.03.21. Aligha kerülnek a gimnáziumok alapítványi egyetemi fenntartásba Felröppent a hír, hogy „modellváltás” kezdődhet a közoktatásban, miután a Szinyei Merse Pál Gimnázium az alapítványi működésű Óbudai Egyetem fenntartásába kerülhet. Oktatáskutat... (Forrás: hírklikk) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep           |
Tudjuk, hogy Magyarországon az iskolai teljesítményt leginkább a tanulók családi háttere magyarázza. Mégsem mondhatjuk azonban, hogy determinálja azt. Vannak ugyanis olyan iskolák, ahol rossz társadalmi hátterük ellenére is jól teljesítenek a gyerekek. Véleményed szerint bele lehet nyugodni abba, hogy az iskoláink egy része nem képes az ott tanulókat hozzásegíteni a felnőtt életben szükséges alapvető készségek megszerzéséhez? (Gönczöl Enikő)
"Napjaink hírei azonban többnyire arról szólnak, hogy – ellentétben az 1950–60-as évekkel – éppen a tehetségesek és a teljesíteni akarók kerülnek hátrányos helyzetbe. Az iskolák tanulói hálózatának középpontjában az anarchista kudarckerülők és nem a tehetségükkel kitűnni törekvő sikerkeresők találhatók. A kortárs csoport gyakran perifériára kényszeríti a teljesíteni akarókat." (Marosán György, Élet és Irodalom, 2016. április 22. 5. o.)
Azok a szülők és nevelők, akik a fiatal tehetséget folyton teljesítményekre késztetik, gyorsan akarnak sikereket aratni, és a saját bizonyosságukat erősítik, nem a gyerekét. A korai teljesítménybe nyomás ártalmas lehet, viszont a korai magas szintű tevékenység, amelyet a gyerek maga választ, fejlesztő hatású (Gyarmathy Éva).
Halkan, de büszkén jegyzem meg: én alapvetően elégedett vagyok! Magatartásból nincs hármas. Persze kettes sincs. Magasan a legjobb az átlagunk iskolai szinten. A tanulmányi eredményeiket tekintve pedig a felsőben a legjobbak. Ezt kell majd tartani, helyenként picinkét javítani. Mert vannak még tartalékok! (DZS)
A Nemzeti Pedagógus Kar ugyan tavaly óta létezik, azonban csak most szavaznak a vezetőiről. A tanárokat nem mozgatja meg a választás, a 151 ezerből mindössze 384-en jelöltették magukat, pedig a tét nem kicsi: a kar vezetése lesz a kormány hivatalos tárgyalópartnere, és ők dolgozzák ki a tanárok számára kötelező etikai kódexet.
A Hajdu Szabolcs rendezte Fehér tenyér (2006) életrajzi ihletésű film. Főhőse Dongó Miklós, egy tíz év körüli tornász kisfiú a nyolcvanas évek Magyarországán, később kanadai edző, a tornász-világbajnokság egyik versenyzője, vagy épp a Cirque du Soleil tagja. A neve minden szerepében ugyanaz, de minden szerepének forrása a szenvedéssel átszőtt gyerekkor. Az az időszak, amelyben szülei és edzője módszeresen megfojtják saját valóságát, és helyette egy szörnyű feladattal bízzák meg őt: bizonyítania kell, hogy csakis kiváló tornászként érdemes a létezésre és csakis így van joga szeretve lenni. (Veszprémi Attila)
Tele vannak a napjaink KELLekkel. Kit érdekel eközben a sok robotszerű, nyolcra érkező, feladatlapokat kitöltő, osztályátlagot felhúzó gyerek valódi közérzete? Kit érdekel, hogy őt mi érdekli? Hogy ki utálja, kit irigyel, min jár az esze, míg a tanár magyaráz? Vagy a hasfájása, a fejfájása, amelyek iskolás korban járványszerűen elterjedt pszichoszomatikus tünetek, az egészséges lélek tiltakozásai? És milyen lehet évekig teljesíteni egy utált, igazságtalan tanár követelményeit, eljátszani, hogy érdekel, amit mond? (Gerle Éva)
Egy ideje azt vettem észre, nem szereti, ha az iskoláról kérdezem. Válaszainak tartalma is beszűkült: „Ennyi pirosom van, de kaptam feketét is…” vagy: „Sajnos a magatartásom csak változó lett.” „Nem igazán érdekelnek a pontjaid, az embernek hol sikerül valami, hol nem. Nincs ebben semmi érdekes. Mit jelent az, hogy változó magatartás?” „Jaj, nagyi! Hát néha jó vagyok, máskor meg rám kell szólni… mert rosszalkodok.” „OK. És ezzel mi a baj? Ilyen vagy, nem?” „De nekem jónak vagy példásnak kéne lennem!” – és már görbül szája. (Tőkés Hédi)
Egy percre sem gondolom, hogy már nincs hova fejlődnöm, hogy már mindenre készen állok. Hogy mindent meg tudok oldani, nincs mit tanulnom másoktól. Természetesen ennyi év gyakorlata után, a szerető és pozitív gyermeki, szülői, szakmabeli visszajelzések után tudom, hogy jó nevelő vagyok. De kaptam elmarasztaló kritikákat is, amelyek, ha nem is mindig fogadtam el őket, elgondolkodtattak: vajon mit csinálok rosszul, miben kellene változtatnom. (Leiner Károly)