„Mostanában gyakran látom. A közmunka-programban az utat takarítja neonzöld mellényben, mint a többiek. Keresi a pillantásomat, és lelkesen köszön, ha autóval megyek el mellette, integet. Ezt sosem mulasztja el. Naponta emlékeztet egy eltékozolt tehetségre.” (L. Ritók Nóra)

„Szabott a recept, szabott az étlap, szabott az ár. Miért is kéne ide kreatív elme? A szakácshivatás, illetve a mosogatáshivatás, a pincérhivatás, a zöldségelőkészítő-hivatás, tálaláshivatás mind-mind alapvető emberi értékeken alapul, életcél önmagában is, ezért is nem szükséges kifizetni. Hiszen aki egyszer rászánta magát, úgyis ezt fogja csinálni.” (Hanczár Gergely)

„Mi az új, az előremutató ebben a vitairatban? A Szárny és teher azért jelent fordulatot a hasonló jellegű dokumentumok sorában, mert körvonalazódik benne annak felismerése, hogy az oktatás, de különösen a közoktatás világában jelentkező súlyos problémák megoldása csak a mainál sokkalta nevelésközpontúbb, az értékközvetítést előtérbe helyező szemlélet érvényre juttatásával lehetséges.” (Schüttler Tamás)

Annyiszor halljuk, hogy a mai gyerekek csak a jogaikat ismerik, bezzeg a kötelességeik közel sem olyan fontosak a számukra. Valóban helyükön kezeljük a diákjogokat? A következő írás nem ezt bizonyítja.

Vajon létezik-e ma Magyarországon olyan pedagógus szakmai műhely, ahol a nagy oktatáspolitikai döntések megalapozást nyernek, és nem csupán az elmélkedés szintjén? Most itt van a Szárny és teher című tanulmánykötet, amely újabb esélyt adhat a szakma feléledésére. Reméljük, ezúttal megtörténik ez. Nagyon nagy szükség lenne rá, hiszen a sebességváltó – Csapó Benő találó metaforáját idézve – még mindig üresben van.

„Ma narancsot vittem néhány rászoruló családnak. Az egyikben három kicsi gyerek volt otthon: 3-5 és 6 évesek. Odaadtam nekik a gyümölcsöt. Megegyeztek abban, hogy ez barack, és megpróbáltak beleharapni, de nem ízlett nekik. Meg kellett mutatni, hogyan kell narancsot enni. Azt hittem, elbőgöm magam.”