Nem lehet rendesen haladni a tananyaggal? I. – Az még semmi!

Vitára érdemes gondolatokat tartalmaz Tóth Tamás Május írása a Mércén, amelyből honlapunkon egy részletet közlünk. Jó lenne, ha sokan olvasnák el a teljes írást, és elgondolkodnának a mondandóján. Például – többek között – azon a, pedagógiai dilemmán, hogy „mi a fenét mondjunk most a gyerekeknek, és nem mellesleg, hogy azt milyen „nyelven” mondjuk. Az a benyomásom, hogy a felnőttek világának beszédmódjához hasonlóan a pedagógiai diskurzus is túlnyomóan a bürokratikus-pragmatikus racionalitás nyelvén beszél a járvány technológiai, módszertani, és statisztikai vetületeiről.” (Tóth Tamás Május)

Nem lehet rendesen haladni a tananyaggal? II. – Micsoda ígéretes kezdet!

Ez a rendszer azzal trombitálja tele az ifjak füleit, hogy a jövő kihívásai kiszámíthatatlanok, a világ pedig túl gyorsan változik, s így maguknak kell megpróbálniuk eligazodni ebben a zajban (lásd önszabályozó tanulás, önértékelés, önkibontakoztatás, önaktualizáció stb.) és legfőképp alkalmazkodni, bármihez alkalmazkodni. Legalábbis ez volna a (mások által) progresszívnek tartott oktatáspolitikai vízió. (Tóth Tamás Május)