Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2021. január 27. szerda, 11:50

Nem lehet rendesen haladni a tananyaggal? I. – Az még semmi!

Részlet Tóth Tamás Május Mércén megjelent írásából

OLVASÓNAPLÓ

Az egyik legelemibb pedagógiai dilemma a járvány idején véleményem szerint az, hogy mégis mi a fenét mondjunk most a gyerekeknek, és nem mellesleg, hogy azt milyen „nyelven” mondjuk. Az a benyomásom, hogy a felnőttek világának beszédmódjához hasonlóan a pedagógiai diskurzus is túlnyomóan a bürokratikus-pragmatikus racionalitás nyelvén beszél a járvány technológiai, módszertani, és statisztikai vetületeiről. Ha van az oktatás bármely területén reflexió a járvánnyal kapcsolatos helyzetre, az – legalábbis én úgy látom, hogy – leginkább az aktuális intézkedések és az oktatásszervezési kérdések szintjén merül ki. Ez persze szükséges, csakhát közben, nem mellékesen, és TGM szavaival:

„hova a fenébe tűnt az együttérzés, a részvét, a gyász, a megrendültség? Csomó honfitársunk meghal gyógyíthatatlan betegségben és erre mindenki csak a számokat adja össze, senki nem mondja azt, hogy szegények, el se búcsúzhattak a gyerekeiktől.”

Ha gyermekeinket egyszer majd az együttérzés, a részvét, a szolidaritás, a másik felé való odafordulás „nyelvén” szeretnénk beszélni hallani, akkor nem kéne mi magunknak is beszélni ezt a nyelvet és ezen megszólítani őket? Miután azonban szabadságra ment ez a nyelv és a közbeszéd is megrekedt az excel táblázatok hangnemének szintjén, nem csoda, hogy nem igazán találjuk a szavainkat azon ifjú nemzedék – egyesek szerint formálódó vírusgeneráció – megszólításához sem, amely a bizonytalanság kollektív „élményét” egy távolságtartásra berendezkedő világban kényszerül átélni. Pedig pedagógiai szempontból nemcsak az a fontos, hogy tájékoztatjuk-e a gyerekeket arról, hogy hogyan védekezzünk, vagy hogy melyik virtuális platformon lesz a röpdoga.

Azt is el kell döntenünk, hogy mi pedagógusok, mint a világ összes felnőttjének képviselői, hajlandóak vagyunk-e – Hannah Arendt szavaival élve – felelősséget vállalni azért a kizökkenőben lévő világért, melynek kificamodott jelenén túl a jövő képe is recseg-ropog. És hogy hajlandóak vagyunk-e felelősséget vállalni a gyerekekért,

„hogy ne taszítsuk ki őket világunkból – írja Arendt –, magukra hagyva őket, és ne üssük ki kezükből azt a lehetőséget, hogy valami újra, olyasmire vállalkozzanak, amit mi nem látunk előre – hanem felkészítsük őket közös világunk megújítására”.

Márpedig ha nem vesszük komolyan ezt a felelősséget, akkor egy olyan társadalomban találhatjuk magunkat – mutat rá Vajda Zsuzsanna is –, melyben a gyerekeknek emancipációt hazudva (igényeiket, döntéseiket, akaratukat és vágyaikat kritikátlanul középpontba helyezve) és egy rózsaszínűre festett, cukormázzal leöntött világgal (árugyűjteménnyel) szemüket kiszúrva, végtére is a soppingoló társadalom rabjaivá és szolgálóivá tesszük őket. Abban pedig gyermekeinket nem gyerekekként és diákokként, hanem fogyasztókként, befektetésekként, célközönségként látják és szólítják meg.

A gyerekek világa azért is áll ma védtelenebbül a gyerekekből hasznot húzni kívánó mechanizmusokkal szemben, mert a fogyasztói társadalmakat átszövő polgári-liberális neveléseszmék (a gyermek szabadságát, függetlenségét, belső énjének mindenekelőttiségét hirdetve) fellazították a gyerekek és felnőttek világa közötti szoros pedagógiai kötődéseket. Ennek az egyik eredménye az, amit Máté Gábor kortárs orientációnak hív, nevezetesen, hogy a gyerekek egyre inkább saját kortársaikhoz fordulnak azért az útmutatásért, amit ők nyilvánvalóan nem tudnak megadni egymásnak:

„a gyermekek elvesztették a róluk gondoskodó felnőttekre irányuló orientációjukat. (…) A történelem során most először a fiatalok nem az anyjukhoz, az apjukhoz, a tanáraikhoz vagy más felelősségteljes felnőttekhez fordulnak, ha példaképre, tanácsra és útmutatásra szorulnak, hanem olyan személyekhez, akik a természetüktől fogva sosem rendeltettek arra, hogy szülői szerepet töltsenek be – vagyis a kortársaikhoz.”

Mikor Greta Thunberg azt kérdi a felnőttektől, hogy mégis hogy merészelnek nála kuncsorogni reményért, legitimációért, és megoldásokért, akkor épp ezt a félig-meddig a gyerekeknek átpasszolt felelősséget kéri számon. Hogy mi felnőttek hajlandóak tetszenénk-e lenni felelősséget vállalni a gyerekekért és a közös világunkért, a felelősség elodázása és az állandó handabandázás helyett. Hogy hajlandóak lennénk-e igazán szembenézni és konfrontálódni korunk katasztrófáival, és hogy szíveskednénk-e valami mondanivalót kisütni ez ügyben az ifjak számára. Már amennyiben nem akarjuk magukra hagyni gyermekeinket azt üzenve, hogy a jelen válsága még számunkra is rejtély.

Nem lehet rendesen haladni a tananyaggal? II. – Micsoda ígéretes kezdet! >>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Vissza
Sajtófigyelő
2021.05.15.
Atipikus tehetséggondozás. Braun József és Kerényi Mari írása
A Zöld Kakas Líceum 1997-ben olyan középiskolás diákok számára jött létre, akik kiszorultak a középiskolákból, miközben képességeik alapján az érettségire, továbbtanulásra predesztin...
(Forrás: tani-tani online)
--
2021.05.14.
A középiskolások államilag támogatott, kéthetes külföldi nyelvtanfolyamai idén sem indulnak el
Erre a programra Kásler Miklós szerint a kormány 90 milliárd forintos keretet alakított ki, ebből csaknem 140 ezer diák utaztatását és tanulását tervezték támogatni. Az angol nyelvű ké...
(Forrás: telex)
--
2021.05.14.
Érettségiző diák: sokan covidosan mentek vizsgázni, volt, aki ott kapta el
„Sokan úgy voltak vele, hogy inkább akkor covidosan is bemennek, amire nagyon sok példa volt. Hiszen a barátnőm, aki elkapta a covidot, az érettségik előtt három hétig direkt nem ment sehova...
(Forrás: ATV)
--
2021.05.14.
MATOLCSY BESOKALLT: AZ MNB KIVONULNI KÉSZÜL A CORVINUSON INDÍTOTT KÉPZÉSEK MÖGÜL
Értesüléseink szerint a hirtelen és drasztikus döntés hátterében Anthony Radevnek, a BCE elnökének (ő lényegében a kuratórium meghosszabbított keze az egyetemen) sokak által „összef...
(Forrás: Jelen)
--
2021.05.13.
Ónody-Molnár Dóra: Győzelmi jelentés, de a NER fennállásának egyik legtragikusabb mondata
Azt hittem, elég edzett vagyok már így, a NER 11. évében, de nem: az, amit a múlt héten Pölöskei Gáborné mondott, mélyen megrázott. Az Innovációs és Technológiai Minisztérium szakké...
(Forrás: Jelen)
--
2021.05.13.
Inkább nem kérte a magyar kormány az egyetemeknek ígért 1200 milliárd forintot Brüsszelből
A magyar kormány szerdán beadta az Európai Bizottsághoz az EU-s helyreállítási alap magyar felhasználási tervét, eszerint csak a 2500 milliárd forintnyi vissza nem térítendő támogatásra...
(Forrás: telex)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció internet irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep