2019. április 2. kedd, 0:00
Sorsfordító – Érzékenyítő kis-játékfilm az autizmusról
Ma van a Autizmus Világnapja, ezért idézzük fel egy két évvel ezelőtti bejegyzésünket.
Könnyebben szembesülünk azzal, ha a gyereknek torokgyulladása van, vagy ha eltörött a lába. Elmegyünk az orvoshoz, a kórházba és ezzel ki is van pipálva. Az autizmus spektrumzavart azonban sem szülőként, sem pedagógusként nem ilyen könnyű kipipálnunk. Pedig mi, felnőttek vagyunk azok, akik megtanítjuk a gyerekeknek, fiataloknak, hogy hogyan kell viszonyulniuk azokhoz a társaikhoz, akik mások, mint ők. Ebben segít mindannyiunknak a Sorsfordító. Mert sorsfordító tud lenni.(Peer Krisztina)
Nagy örömünkre szolgál, hogy Dobay Júlia személyében sikerült a film utáni beszélgetéshez olyan a vendéget hívni, aki az autistákkal történő foglalkozásra szakosodott gyógypedagógusként, valamint a táncterápiát alkalmazó ArtMan Egyesület aktív tagjaként a témához kapcsolódó személyes tapasztalatokkal is rendelkezik. Moderátor: Leiner Károly.
A francia vígjáték bohókás könnyedséggel, ugyanakkor igaz együttérzéssel közelít egy társadalmilag érzékeny témához. Főszereplői autistáknak próbálnak segíteni, hogy könnyebben eligazodjanak a bonyodalmakkal átszőtt mindennapokban. Valamennyi érintett személy életét más probléma nehezíti, ezért a kezelési módszerek is szerteágazók. Ha a helyzet úgy kívánja, mentoraik akár a végletekig is hajlandók elmenni a várt eredmény érdekében.
A 15 éves autista Olivért kamaszként egyre jobban foglalkoztatják autizmusával járó szociális és kommunikációs nehézségek. Igyekszik saját válaszokat találni problémái okára, hogy kortársaihoz hasonlóan ő is barátokkal körülvéve indulhasson el a felnőtté válás kihívásokkal teli útján. Ezért is csinál maga is érzékenyítő kisfilmeket. Vizuális segítséggel nemcsak számára válik érthetőbbé a korábban idegen és kiszámíthatatlan világ, de a kisfilmes történetmeséléssel, vizuálisan megjelenített hasonlatokkal ő is fontos segítséget nyújt abban, hogy érzései és gondolatai mindannyiunk számára átélhetővé és megérthetővé váljanak.
Az OFOE Filmklub legutóbbi filmélménye valamennyiünket letaglózott. Összenéztem a mellettem ülőkkel, és jeleztem, hogy én erről nem tudok, nem akarok beszélgetni, mert olyan erős hatást gyakoroltak rám a filmvásznon történtek, hogy leginkább kifutnék a világból. Igen – hangzott a válasz – volt itt az utóbbi időben magányos gyilkos elég, a közülmúlt rettenete Bostonban, s nem oly régen hajtott végre tömeggyilkosságot az amúgy irigyelten békés Norvégiában Breivik. (Szekszárdi Júlia)