2012. szeptember 26. szerda, 7:11
Gondolatok a pedagógusszerepről
Mindig figyeltem a körülöttem levő pedagógusokat. Kit azért, mert követhető mintát adott számomra, kit pedig azért, mert azt mutatta nekem, milyen nem szeretnék lenni. Ma is ezt teszem. Furcsa, zavaros a kép, amit látok. És mindig történik valami, ami miatt újra és újra azon gondolkodom, miért vagyunk olyanok, mi pedagógusok, amilyenek.(L. Ritók Nóra)
Olvasom a kódexet, és mélyen szégyellem magam. Hogy mennyire távol áll tőlem ez a méltóságteljes, tekintélyelvű, véresen komoly mintatanárnő, aki elegáns kis kosztümjében (mely minimum térdig ér), ép harisnyában, homogén körömcipőben kilép a múltból, és ráncba szedi a Z-generációt. (Sulyok Blanka)
Hétfőn délelőtt gyanútlanul megyek be. Ül a portán egy anyukának látszó felnőtt. Elmentem mellette vagy harminckétszer, amikor is érkezik N. Ő az egyik baba, aki az állam gondoskodását élvezi. Mondja, itt az anyukája és velem akar beszélni. Nahát! Most látom életemben először! A kislány legalább 10 évig nem látta az anyját. Édesapja egyedül nevelte, próbált neki mindent megadni erején felül is. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy kilátástalan helyzetbe került. A kislány hallani sem akart az anyjáról, mert nem tudta megbocsátani neki, hogy elhagyta. (DZS)