2022. április 27. szerda, 10:47
3. „Az a való, mit én látok, akkor is, ha délibáb”
Azt kell megértened, hogy ha egy rendszernek a rendszeridegen kerékfoga vagy, akkor értsd magadról, hogy minek mész neki, mit okozol, és mit érsz el. Értsd a fizikáját annak az anyagnak, amiben vagy. Például dönthetsz úgy, hogy nem szállsz szembe a szélmalmokkal, mert végülis jó lesz így is a fennálló berendezkedés. De az is lehet, hogy azt hiszed: ha elhinted a független gondolkodás, a megkérdőjelezés igényének magvát, akkor majd a diákjaid vírusként terjedve termelik a homokot a gépezetbe még akkor is, ha a tanítványod majd a megkérdőjelezést kérdőjelezi meg, amint ahogy én most teszem. Hát nem tudom… (Hanczár Gergely)
Tamás Gáspár Miklósra emlékezünk egy 2004 októberében az Élet és Irodalomban megjelent cikke néhány részletével. Az apropó egy fiatalokból álló neonáci csoport tüntetése volt, amely hatalmas felháborodást keltett. TGM ebben a tanulmányában néhány – a pedagógusok és szülők számára rendkívül lényeges – szempontot vet fel: a felnőtt világ, az aktuális környezet felelősségét a fiatalok nézeteinek alakulásában. (Szekszárdi Júlia)
Végül kaptak egy ajánlatot. Ha nincs se kép, se keret, jó lesz a lány is. A nagyobbik. A magántanuló. Már nem gyerek. Se szemre, se törvény szerint. Szép? Hosszú, erős, dús, fényes haj, hibátlan bőr, átlagos termet, széles csípővel. Az arca sok tapasztalatról beszél. Túl sokról. Erőszak nem volt. Csak döntési helyzet. Nagy, egyre fokozódó nyomás alatt. (Szabó Anna)
Egyáltalán nem gondolom, hogy a Srác a biciklivel, tehát a 11 éves Cyril igazi, rossz gyerek lenne. Nem csak azért, mert rossz gyerekek márpedig nincsenek, hanem azért, mert Cyril nem rossz. Csak nincs könnyű élete: anyjáról nem tud semmit, ám apja is elhagyta, ezért nevelőintézetben él. Az élet őt igen korán érő kihívásaira adott ösztönös válaszait nem szabad bármiféle rosszaságként felfogni, hiszen e filmből is nyilvánvaló, pusztán csak túlélni akar, egyetlen igazi “barátjával”, a biciklijével együtt.
Sok (legtöbb?) közéleti szereplő mintha egyáltalán nem vesződne ezzel a kolonccal, és eleve azt gondolja, hogy az erkölcs végső soron magánügy, amellett az ember otthon hagy, mielőtt a közélet színterére lépne. Ott ugyanis a szakértelem, de még inkább a hatékonyság, és mindenekfelett az eredményesség számít. (Felcsuti Péter)