2013. május 1. szerda, 11:30
Mobiltelefon és internet az iskola és a család kapcsolatában (3.)
Interjúalanyaim nagy részének erősen artikulált véleménye van arról, hogy ő maga miért van fent vagy miért nincs fent a Facebookon. A megkérdezett kollégák egy népes csoportja aktív felhasználója az „arckönyv”-nek – egyikük így próbálja magyarítani a közösségi oldal nevét. „Generációsan a gyerekeké” ez a közösségi oldal, ahogy az egyik interjúalanyom fogalmazta. Viszonylag ritka tehát ezen a csatornán a pedagógusok és a szülők közti kapcsolattartás, de azért akadnak rá példák. (Tobisch Márta)
A most induló sorozat a szerző egyedi tapasztalataiból kiindulva próbál általánosítható jelenségeket is megmutatni a szegénység világából. Szereplői általában halmozottan hátrányos helyzetű kamaszok. Merre tovább? Csak az előre kikövezett utak maradnak, vagy lehet a szokványostól eltérő is az út? És ha lehet, akkor hogyan? Válaszok nincsenek. Kérdés annál több (Gyulai Zsuzsa).
"A Digitális nemzedék konferencián muzsikált és táncolt ma csapatunk, ahol egykori egyetemi szaktársam, majd kollégám, a fanyűvő tanoncokat rím- és dallamfaragásra is motiváló Sulyok Blanka is előadott (a zenekarban pedig énekelt és hegedült). Saját dalt, illetve roma és magyar folkot játszottunk jazzes-swinges ízekkel." (Nádudvari Péter)
Az online és offline én megkülönböztetése szerintem olyan tévedés, ami akár veszélyes is lehet. Ha valakit megbántok online, nem mentegetőzhetek azzal, hogy az csak a “facebook-énem” volt, nem én! Hiszen az online konfliktusokból adódó fájdalom sem csak a “facebook-énünket” érinti. Pláne veszélyes ez a felfogás akkor, amikor az online helyzetek egy jó része egyáltalán nem anonim (Szabó Orsi).
A szalagavató után az osztályfőnök elmesélte nekem, hogy aznap délután az egyik lány anyukája felhívta és elmondta, hogy az ő lánya és az egyik osztálytársnője előző nap szörnyen összevesztek a Facebookon, és ő ebben az ügyben az igazgatóhoz szeretne fordulni. Az osztályfőnök megkérte az anyukát, hogy hagyjon számára egy kis időt, hátha sikerül enyhíteni a problémát.
A Facebook létrehozott egy közösséget, egy olyan terepet, amit a legtöbben ismernek és rendszeresen használnak, ezáltal alkalmas lehet arra, hogy segítségével a formális közösségként összekovácsolódott osztályokból valódi osztályközösségek alakuljanak ki. 
A Digitális Nemzedék Konferencia Netgeneráció az osztályban című szekciójában Kele Fodor Ákossal avval kapcsolatban gyűjtöttünk tapasztalatokat, hogy miként vonhatók be egy közös tevékenységbe a Z-generáció tagjai. A felkészülés már a rendezvényt megelőzően elindult. (Csobánka Zsuzsa).
Az előző generációknak is voltak helyeik, ahol a szülőktől, tanároktól, egyáltalán a felnőttektől távolabb lehettek együtt. Felügyelet és beleszólás, irányítás, kritika, büntetés nélkül. Száz éve még grund volt, aztán tér, töltés, patakpart, városi házak, romok, aluljárók, játszóterek. A mostani gyerekeknek is van ilyen helyük, csak ez egy virtuális tér. (Török Ildikó)