2019. november 5. kedd, 20:10
„Soha senki, semmiről nem beszél” – Egy pedagógus gondolatai a FOMO című film ürügyén
Mint középiskolai tanár bosszankodom, amikor a fiatalok együtt tapsolnak, ha a menzán egy pohár vagy tányér eltörik. Bosszankodom, amikor a nagy erőkkel Erdélybe, Csehországba, Selmecbányára, meg persze Magyarország gyönyörű helyeire szervezett osztálykirándulás fő konklúziója nem az, hogy milyen jó helyeken jártunk, milyen nagyszerű emberekkel ismerkedtünk meg. Még csak nem is az, hogy végre beszélgettem egy jót az egyik osztálytársammal, akivel 4 év alatt egyetlen kukkot se szóltunk egymáshoz. Hanem az, hogy Prágában lehet abszintozni, Erdélyben pedig olcsó a pálinka (Terjéki Ildikó).
Tamás Gáspár Miklósra emlékezünk egy 2004 októberében az Élet és Irodalomban megjelent cikke néhány részletével. Az apropó egy fiatalokból álló neonáci csoport tüntetése volt, amely hatalmas felháborodást keltett. TGM ebben a tanulmányában néhány – a pedagógusok és szülők számára rendkívül lényeges – szempontot vet fel: a felnőtt világ, az aktuális környezet felelősségét a fiatalok nézeteinek alakulásában. (Szekszárdi Júlia)
Több mint 300 ezer fiatal töltötte ki eddig a DUE Médiacsoport online edukatív tesztjeit. A Nagy Diák Tesztek páratlanul fontos visszajelzést adnak arról, hogy miként gondolkodik a jövőt közvetlenül befolyásoló Z-generáció, milyen tudással rendelkeznek, és egyáltalán kik ők, mik a kedvenc filmjeik, zenéik, kommunikációs eszközeik. A Nagy Diák Tesztek olyan témákat is feldolgoznak, amelyek a fiatalokat aktuálisan érintő társadalmi problémákra reflektálnak.
Ez a rendszer azzal trombitálja tele az ifjak füleit, hogy a jövő kihívásai kiszámíthatatlanok, a világ pedig túl gyorsan változik, s így maguknak kell megpróbálniuk eligazodni ebben a zajban (lásd önszabályozó tanulás, önértékelés, önkibontakoztatás, önaktualizáció stb.) és legfőképp alkalmazkodni, bármihez alkalmazkodni. Legalábbis ez volna a (mások által) progresszívnek tartott oktatáspolitikai vízió. (Tóth Tamás Május)
Az október 10-től látható a mozikban az új magyar film, a FOMO – Megosztod, és uralkodsz amely a mai serdülők életébe nyújt bepillantást. A filmhez készített segédanyagok a felelősség, az online közegben való tudatosság, az önismeret és a következmények témaköreit érintő beszélgetésekhez kívánnak szakmai támpontot nyújtani. Egyszerre reflektálnak a filmben történtekre és a mindennapokra, a világra, amelyben a fiatalok és mi mindannyian élünk.
"Napjaink hírei azonban többnyire arról szólnak, hogy – ellentétben az 1950–60-as évekkel – éppen a tehetségesek és a teljesíteni akarók kerülnek hátrányos helyzetbe. Az iskolák tanulói hálózatának középpontjában az anarchista kudarckerülők és nem a tehetségükkel kitűnni törekvő sikerkeresők találhatók. A kortárs csoport gyakran perifériára kényszeríti a teljesíteni akarókat." (Marosán György, Élet és Irodalom, 2016. április 22. 5. o.)
A december 1-i vetítésen ismét egy sikeres magyar filmet nézünk meg. "Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan abban, miért nem csinált valaki hamarabb egy VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlant. Ha nem is pont ezt és nem is pont így, de valami hasonlóan életszagú, nullpénzből forgatott hangulatmozit, amely rólunk szól, és a máról, hogy milyen Magyarországon élni a 2010-es években."
Egyénileg vagy kétfős csapatba szerveződve pályázhat minden 1995. október 1. és 2002. augusztus 31. között született fiatal, aki még nem kezdte meg felsőoktatási tanulmányait. Pályázhatnak határon túli magyar fiatalok is. 
"A Digitális nemzedék konferencián muzsikált és táncolt ma csapatunk, ahol egykori egyetemi szaktársam, majd kollégám, a fanyűvő tanoncokat rím- és dallamfaragásra is motiváló Sulyok Blanka is előadott (a zenekarban pedig énekelt és hegedült). Saját dalt, illetve roma és magyar folkot játszottunk jazzes-swinges ízekkel." (Nádudvari Péter)