2011. október 10. hétfő, 14:37
Mit nem teszek egy tanteremben? (3.)
Egy percre sem gondolom, hogy már nincs hova fejlődnöm, hogy már mindenre készen állok. Hogy mindent meg tudok oldani, nincs mit tanulnom másoktól. Természetesen ennyi év gyakorlata után, a szerető és pozitív gyermeki, szülői, szakmabeli visszajelzések után tudom, hogy jó nevelő vagyok. De kaptam elmarasztaló kritikákat is, amelyek, ha nem is mindig fogadtam el őket, elgondolkodtattak: vajon mit csinálok rosszul, miben kellene változtatnom. (Leiner Károly)
Pedagógusok vagyunk. Tanítunk és nevelünk. Számunkra az az öröm, ha átadhatjuk a tudásunkat a gyerekeknek, ha látjuk, ahogy fejlődnek, okosodnak. Bárki is a munkáltatónk, nekünk a jövő társadalmával van szerződésünk. Mi vagyunk felelősek a jövőért. Rajtunk múlik, hogy a mai gyerekek milyen felnőttekké válnak, képesek lesznek-e megküzdeni a rájuk váró kihívásokkal. A mi felelősségünk, hogy valamennyien megtalálják-e a helyüket a jövő társadalmában (részlet a Szegedi Tanárok Együttműködési Platformjának kiáltványából).
Szóval, Ti esendő, csetlő-botló, szegény kis emberek, tanárnak ne menjetek. A jóindulat, az emberség, az alázat itt már kevés. Ide több kell. Mert ez valami magasztos. Valami fennkölt. Valami tökéletes. Valami izé. Hogy épülhessen végre a Szép, Új Világ. (Sulyok Blanka)
Hova tűnt a varázslat pillanata? Mi történt az iskolával? Tudunk-e még varázsolni? Ezeket a kérdéseket veti fel a most induló sorozat, ami akkor lesz sikeres, ha benneteket is válaszkeresésre ösztönöz. Gondolkodjunk együtt életről, iskoláról! (Leiner Károly)