2018. február 14. szerda, 19:50
Egy meg nem írt regény: PEDAIGOSZ
87-ben ősbemutató, a gyerekek szétverték a Dísztermet, aztán a kollégák bele-beleírtak, lett belőle 30 év alatt hat felkoncolás prológussal, epilógosszal, vak Jós(kával) musical, amit akarsz. Wesselényi igazgató úr kicsit belesápadt a "fallosz" poénba, de azért lement. Cserélődött a szereplőgárda, négy évente bővültek a felkoncolások, vihogtunk…szép idők voltak…játszani is engedd. Se szövegkönyvem, se videófelvételem – talán azért, mert amikor visszaláttam magam a színpadon, elszörnyedtem, hát, ki ne mondjam, hogy nézek ki a deszkákon. Ki is szálltam (Vass Judit).
Az elképzelés szerint minden baba fején lesz egy doboz, amin valamelyik kolléga arcképe díszeleg. A "Fáj a fejem" című PaDödő nótára táncolnak. Nincs kötött koreográfia, (időhiány!) mindenki úgy és azt nyomja, amit érez. (Engedélyek a kollégáktól begyűjtve. Jellemző, hogy mindenki kapásból igent mond, kivéve E. nénit, aki arról érdeklődik, hogy "de ugye, nem köpköditek meg?" Mégis mit gondol? Nem megalázni akarunk, hanem valami vicceset csinálni, hogy hadd röhögjenek mások is. Nem rajtunk, velünk. (DZS)
„Vegyük komolyan a gyermeket, minden egyéb ebből következik" – idézi Kodály Zoltánt Szávai Ilona, a Fordulópont című folyóirat főszerkesztője, a legújabb tematikus (58.) számban, amelynek címe: Neked üzen a jövő. Ebből az izgalmas összeállításból válaszottunk ki egy olyan írást, amely a "konkrét jövővel": a gyermekkel foglalkozik, és a gyermeki kreativitás határtalanságát bizonyítja. Mi mindenre képesek a 9-10 éves gyerekek, ha hagyják szabadon alkotni őket! 