2016. augusztus 6. szombat, 8:49
Fejben dől el – avagy miért lenne szükség másfajta megközelítésre az ún. ideológiai (politikai, vallási) szélsőségekkel szemben?
Szerintem onnan érdemes kiindulni, hogy mi vonz be bárkit is a szélsőségek irányába. Mert ha ragaszkodunk az ideológiához, mint okhoz, kiindulóponthoz, akkor azzal azt mondjuk, hogy létezik valami (az ideológia), ami kvázi megszállja az embert, és ha ez megszűnik, nincs többé, akkor itt a világbéke. Csakhogy az előzmények (IRA, ETA, Vörös Brigádok, a rasszista gyilkosságok stb. példája) nem ezt mutatják (Lévai Julianna).
Bármennyire megszokhatatlan, mára mégis evidenciának tekinthető, hogy az országban két szerkértábor feszül egymásnak. Vannak a kormány narratíváját feltétlenül elfogadók, és az azt határozottan elutasítók, a két fél között pedig nincs átjárás, nem létezik érdemi kommunikáció. A vigasztalan szembenállás következményei talán jobban megérthetőek konkrét történetekből, ezért adjuk itt közre Szarka Judit írását. 
Az ellenzék káoszról, a kormány rendről beszél – olvashattuk néhány napja a Népszabadság online felületén. Ez a kettősség végigkíséri az új tanév megnyitását. Bizonyítékul szolgálnak erre a tegnapi és a mai sajtóból kiemelt idézetek. A tanév tehát ellentmondásosan indul. (Szekszárdi Júlia)