Vezetői pályám elején még találkoztam az iskolában kiabálással a tanár részéről, mára azonban ez teljesen megszűnt. Egyetlen pedagógus sem kiabál. Miért? Mert én sem kiabálok. A probléma rendezése még a legsúlyosabb rendbontás esetén is azzal kezdődik, hogy a diák bejön az irodámba, leültetem, egészen másról elbeszélgetünk, és utána térünk rá a konkrét esetre. Felderítetlen, ki nem vizsgált ügyek nincsenek. A kollégák eltanulták és maguk is alkalmazzák ezt a stratégiát, és nem gondolják, hogy egy gyereket hozzám kellene behozni, vagy hogy minden ügyben nekem kellene igazságot tenni. (K. Nagy Emese)

A leglázadóbb kamasz is túljut a serdülőkoron, és egyre intenzívebben kezdi foglalkoztatni a jövője. Szerencsés helyzetben van az, aki ehhez követhető mintát kap a szüleitől abban az esetben is, ha nem feltétlenül követi a kijelölt utat. Ez akkor is igaz, ha a szülők között sincs mindenben konszenzus. Az alternatívák lehetősége, a döntés szabadsága és felelőssége adja meg az interjúból megismert fiatalember biztonságérzetét. Annak alapján, amit itt megtudhattunk róla úgy vélem, minden esélye megvan arra, hogy boldoguljon. Szívből kívánom neki, hogy így legyen.

Szabó Andrea két részes interjújából egy tipikus mai fiatal iskolai pályafutását ismerhetjük meg. Középosztálybeli, szerető családban nevelődő gyerekről van szó, aki mégis nehezen találja meg a helyét az iskolában. Története számos olyan tanulságot hordoz, amin érdemes lenne elgondolkodniuk leginkább a pedagógusoknak. Például azon, hogy általában miért fogadják el olyan nehezen a kamaszok másságát? Miért szorítják bele a problémásnak tekintett serdülők egy részét az osztály bohóca szerepébe? Miért nem veszik tudomásul, hogy egy kiskamasznak mindennél fontosabb a kortársai elismerése? És hogy mi lehet vajon a titka annak, hogy egyes (nem csupán alternatív) iskolák mégis képesek utat találni kezelhetetlennek ítélt gyerekekhez.

A köz- és felsőoktatás aktuális problémáit tekintette át kolléganőnk, Botos Réka a Szocháló aktuális heti témái között. Mivel a téma közérdekű, és gondolatiságával tökéletesen azonosulni tudunk, ennek az írásnak az óraszámnöveléssel foglalkozó részletét itt közöljük. Már csak azért is, mert a témáról ők is megkérdeztek bennünket.

Az osztályfőnöki munka lényegesen többet jelent az osztályfőnöki órák megtartásánál. Az osztályfőnök hagyományosan az a pedagógus, aki állandóan az arcvonalban állva a legközvetlenebbül tapasztalja meg az osztályába járó gyerekeken és szüleiken keresztül a társadalom valamennyi feszültségét és problémáját – mondta Szekszárdi Júlia a Felvételi Információs Szolgálatnak adott interjújában.