2013. október 28. hétfő, 7:32
Erkölcstan(ítás) a gyakorlatban (Beszélgetés Török Ildikóval)
Az e tanévtől érvénybe lépő Nemzeti Alaptanterv kötelező tantárgyként építi be a hit- és erkölcstant, pontosabban vagy a hittant, vagy az erkölcstant a szülő, illetve a tanuló döntésének megfelelően. Idén az első és az ötödik osztályban indult el ez a régi/új tantárgy. Azért régi, mert egészen 1948-ig minden iskolában volt hit- és erkölcstan, amelynek keretében minden gyerek a saját felekezetének megfelelő hitoktatásban részesült. Olyan azonban még nem volt Magyarországon (tudomásom szerint más országban sem), hogy a hittan és a világi erkölcstan alternatívaként szerepeljen egy kötelező érvényű tantervben. (Szekszárdi Júlia)
A beszélgetés eredetileg a 2021-es Digitális Tér online konferencián, az OFOE által szervezett szekcióban hangzott el. Az ÚPSz már ekkor tervezte a beszélgetés megjelentetését, ám a konferenciát szervező Tempus Közalapítvány arról tájékoztatott, hogy a Zoom felvétel eltűnt a Felhőből, és így a megjelenése lehetetlenné vált. Ezért újraszerveztük a társaságot, hogy együtt újraalkossuk az oktatási víziókhoz kapcsolódó gondolatokat. A beszélgetés résztvevői: Lannert Judit, Knausz Imre, Szekszárdi Júlia és Tarné Éder Marianna, vezetője Földes Petra.
A Szebenyi Péter-díjat a Történelemtanárok Egylete alapította azon személyiségek elismerésére, akik sokat tettek a történelemtanítás színvonalának emeléséért. Az idei díjat Gönczöl Enikő kapta a Történelemtanárok (27.) Országos Konferenciáján. Gratulálunk neki, és nagyon büszkék vagyunk rá mint az OFOE tagjára és honlapunk állandó szerzőjére. A tavaly megjelent nagy sikerű sorozatából idézzük fel most az első részt. A sorozat nemsokára folytatódik. 
Beszélgetésünk vége felé az motoszkált a fejemben, hogy a gyerekeket nem lehet átverni. Papolhatunk mi nekik az intézményi, iskolai tanulás fontosságáról, a diplomáéról, amikor ők pénzt akarnak keresni, meg akarnak élni, és azt látják, hogy a kettő nem feltétlenül függ össze. Nem csoda, hogy (leszámítva a kivételeket), nem éreznek motivációt a tanulásra. Arra a fajta tanulásra, amit a mai magyar oktatás jelent, nyújt és elvár (Lévai Julianna).
Dani negyedik osztályos egy brüsszeli iskolában. Szülei külszolgálata nyomán került oda, A pedagógus nagyapa, a frankofón iskolarendszer ismerője ezúttal a brüsszeli kisiskolás kalandjait követi részben a helyszínen, részben levelezés nyomán, és készít jegyzeteket Tanári noteszében. Ebből adunk közre néhány epizódot, ami érdekes és tanulságos lehet a magyar olvasónak. (Sz. Tóth Gyula)
Nekünk, normálisoknak, sok mindent meg kell oldanunk mások helyett. Tengernyi problémán dolgozunk becsülettel; nem is nagyon teszünk egyebet. Életünk lassan nem áll másból, mint válságkezelésből, s ennek eredményeképp van ötezer féle samponunk, ötezer féle gyógyszerünk és ötezer féle pedagógiai programunk. Mégis nők és férfiak, gyerekek és felnőttek; ténfergünk betegen, korpás hajjal, a civilizációnak nevezett háborús övezetben, és nem értjük egymást. (Veszprémi Attila)
„Az osztályfőnök és az osztályközösség fogalmai – főleg középiskolai szinten – elavultak, egy középiskolás gyereknek sem osztályfőnökre, sem osztályközösségre nincs szüksége” vélte egy korábbi cikkhez fűzött kommentben Dévai Tibor kollégánk. A felvetés kapcsán elindult köztünk az eszmecsere, amelyet egy szélesebb körű vita reményében adunk itt közre. (Szekszárdi Júlia) 