|
Sajtófigyelő
2022.05.24. Felmondott a pedagógus, akinek kiállása elindította a polgári engedetlenségi mozgalmat „A feleségem is pedagógus, tehát időről időre beszélgetünk arról, hogy elsősorban a pénzügyi okok miatt előbb-utóbb valamelyikünknek olyan állás után kell néznie, ahol azért anyagilag... (Forrás: 444.hu) --
2022.05.24. PDSZ: Tíz év múlva a tanárok fele eltűnhet a rendszerből – az iskola már gyerekmegőrzésre sem lesz alkalmas A Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete az elmúlt hetekben készített online felmérést az oktatásban tapasztalható szakemberhiányról. „Ideális esetben arra a kérdésünkre, hogy a válaszad... (Forrás: hvg.hu) --
2022.05.24. Pintér Sándor annyit beszél a rendről, hogy a pedagógusok elkezdtek aggódni Semmilyen szakmai indoka nincs annak, hogy a köznevelés a BM fennhatósága alá kerüljön – hangsúlyozza Radó Péter oktatáskutató is. Ő úgy véli, nem az történik, hogy a kormányzat el... (Forrás: hvg.hu) --
2022.05.22. Centenáriumi falujárás Kodály népdalgyűjtő útjainak emlékezetére. Dinyés Soma, Körber Katalin és Walter Judit írása Éppen száz esztendeje, hogy Kodály Zoltán emlékezetes népdalgyűjtő útjaira sor került. A modern magyar zeneélet, nem kevésbé a XX. századi énektanítás meghatározó műveit jegyezhette... (Forrás: tani-tani online) --
2022.05.22. Totyik Tamás: meddig lehet a hivatástudatra hivatkozni, meddig lehet azzal visszaélni? A Pedagógusok Szakszervezete (PSZ) azt tartotta volna fontosnak, hogy az oktatás egésze egységes rendszerben, egy tárcánál legyen. Ebből a szempontból másodlagos kérdés, hogy a minisztert... (Forrás: hírklikk) --
2022.05.22. \"A kormány oktatáspolitikai célja első pillanattól a tanítás kontrollja volt\" – interjú Radó Péterrel Ez az oktatási rendszer nem feltétlenül arra van kitalálva, hogy a szülőket sakkban tartsa; nem annyira az alul lévők politikai magatartásának a stabilizálását szolgálja, mint inkább a... (Forrás: Magyar Narancs) Címkék
agresszió
civilek
család
digitális nemzedék
együttműködés
erkölcs
esélyegyenlőség
esélyek
felelősség
film
filmklub
generációk
gyerekek
gyermekvédelem
hátrányos helyzet
IKT
integráció
irodalmi mű feldolgozása
iskola
iskola és társadalom
kapcsolatok
kommunikáció
konferencia
konfliktuskezelés
kreativitás
kutatás
könyvajánló
közösség
módszerek
OFOE
oktatás
oktatáspolitika
osztályfőnöki szerep
pedagógia
pedagógus
pedagógusok
pályázat
rendezvény
szabályok
szakmai szervezet
szülő
szülők
tanulás
tanár-diák kapcsolat
tehetséggondozás
társadalom
történelem
verseny
virtuális kongresszus
ünnep |
||||
|
Személyes tapasztalatom, hogy az iskolák a "különórákban" versenyeznek egymással – különböző tagozatokat hirdetnek. Ráadásul ezek plusz órákat jelentenek kötelezően minden azonos osztályba járó tanuló számára a minimálisan előírt kötelező óraszám felett, ami óraszám tehetséggondozásra vagy felzárkóztatásra lehetne felhasználható egyébként. Ezzel ott, ahol van választási lehetőség, szinte mindegy, hogy mi a különbség az induló osztályok között, már van szelekció. Pl. német vagy angol nyelvet tanulnak, zenei vagy sport osztály stb. Helyileg kialakul, hogy melyik a "jobb" és onnantól szerintem szignifikáns különbség lesz az osztályok között a családi háttér és egyéni képességek tekintetében.
Az alsó tagozatban ezt próbálják kiegyenlíteni és talán sikerül is valamennyire, de a nyolcosztályos gimnáziumok lefejezik az osztályokat, illetve már korábban, a felvételizni szándékozók kapcsán elindulnak negatív folyamatok. Vagy azért, mert marasztalni akarják őket, vagy azért, mert felkészíteni, de túl korán, megalapozatlanul megkülönböztetnek gyerekeket. Erre a szülők még rátesznek egy lapáttal. Itt már nagyon komoly a szociális háttérbeli különbség a jelentkezni szándékozók és a maradók között. Maga a felvételi azután újabb tragédiák és törések melegágya. Hatodik után ez megismétlődik. Hetedik-nyolcadikra a normál általános iskolai osztályok szociális összetétele szerintem (nem kutattam és pontos adataim nincsenek, ez csak benyomás) szignifikánsan különbözik a nyolcosztályos és hatosztályos gimnáziumok összetételétől. Ezen osztályok átlagteljesítménye között is fényévek vannak, ugyanakkor egyénileg nem jobb minden kisgimnazista általános iskolai évfolyamtársánál. A lehetőségeik mégis mások. És ha ezt valaki egyszer összevetné azzal, hogy elsőben mekkorák voltak ugyanezen gyerekek között a teljesítménybeli különbségek, azonnal látná, hogy az iskola 8 éve alatt ez a különbség, ha volt egyáltalán, megsokszorozódott. Kiválasztódott egy jó családi héttérrel rendelkező többé-kevésbé "jótanuló" és magát kiválasztottnak tartó (nem feltétlenül kreatív vagy akár tehetséges vagy csak egyszerűen jó képességű) réteg és maradt egy magát vagy leértékelő, vagy minta, versenytárs hiányában magát túlértékelő hátrányos helyzetű réteg.
Tanítani és kezelni egyiket sem könnyű és ez a rendszer senkinek nem jó. Ez nem tehetséggondozás.
Az iskoláknak nem az óraszámokban és a követelményekben kellene versenyezniük, hanem abban, hogy mennyire szeretik a gyerekeket és tudnak számukra szerethető iskolát csinálni. Az alacsonyabb szinteknek nem állandóan felfelé kellene kacsintgatniuk és lehetősleg előre beleverni a gyerekekbe azt, ami majd később következik, hogy aztán majd ott jól megállják a helyüket. A lehető legkésőbb kellene a gyerekeket és a szülőket választásra kényszeríteni. A tehetségeket folyamatosan szűrni kell, és ha ráakadunk néhányra, foglalkozzunk velük, hívjunk hozzájuk szakembert, de ne emeljük ki őket minden tekintetben az osztályközösségből. Ugyanígy járjunk el azokkal, akik fejlesztésre szorulnak. Ne lehessen 30 fős osztályokat indítani és csökkentsük a kötelező óraszámot, hogy a felszabaduló időben a tanuló a szükségleteinek megfelelő foglalkozásokon vegyen részt, amelyek akár félévenként változhatnak. Amennyire lehet, igyekezzünk mindent helyben biztosítani, de közel lévő iskolák természetesen megoszthatják az egyes feladatokat, ha a gyerekeket tudják mozgatni az intézmények között.
És végül, nekünk, közalkalmazott tanároknak nem kellene pénzért korrepetálnunk. Ha külön foglalkozásra van szüksége a gyermeknek, az férjen bele a terhelésünkbe. Számomra egyszerűen érthetetlen, hogy elfogadjuk, hogy amit délelőtt nem tudtunk megtanítani, azt délután külön díjazásért megtudjuk tenni, még akkor is, ha esetleg nem kimondottan saját tanítványról van szó.