2009. december 8. kedd, 15:34
Rajzlap karácsonyfa
„Azért nem mert sem fenyőágat, sem díszt venni, mert amikor az anyja sokadszorra mondta el, hogy milyen ostobaság és pazarlás ez a jézuskázós karácsony esti felhajtás, akkor ő maga is azt mondta, hogy neki nem is kellene fa. Mint annyiszor, akkor is alakoskodott. Egyre erősebb lett benne ez a mimikri, ez a megfelelési kényszer....” (Schüttler Tamás)
"Ezalatt egyik helyettese kitalálta, hogy az idegen ajkú hajléktalanokat meg kell bírságolni euróban vagy dollárban, aztán udvariasan elzavarni őket. Amikor azonban egyikük, egy turbános közelkeleti az iszákjából egy aranyrudat vett elő, felborult az egész forgatókönyv. Arra kényszerültek, hogy ezt az ügyet is a főkapitány elé vigyék. A főkapitány azonban már benne volt vastagon az eseményekben, ugyanis valóban találtak egy házaspárt csecsemővel..." (Kamarás István)
„A mi osztályunk évről évre ugyanúgy ünnepli a karácsonyt. Úgy másfél hónappal az iskolai karácsonyra kitűzött nap előtt bejön az osztályfőnök az órára egy sapkával a kezében. Már mindegyikünk előre tudja, hogy mi fog történni: most fogjuk kihúzni annak a társunknak a nevét, akit majd megajándékozunk.” (Gergely Kinga)
Bertáné Márta Edit óraterv-pályázatunkra küldte el ötödikeseknek készített foglalkozását, melyet az együtt gondolkodásra épít. Az óra az érzelmi feltöltődésen túl különösen jó szolgálatot tesz a gyerekek megismerésében.
A foglalkozás célja felismertetni, hogy az ajándékkal kifejezzük megbecsülésünket, szeretetünket, pozitív érzelmeinket valakinek, aki fontos a számunkra; az ajándékkal szeretnénk örömet szerezni. Ám az ajándékozás és az ajándék elfogadása ennél sokkal bonyolultabb: meg kell tanulni ajándékozni és ajándékot elfogadni is. (Török Ildikó óraterve 11-13 éveseknek.)