2016. április 5. kedd, 13:11
Nem lehet abbahagyni – 4. Integráció, inkluzió
Ez olyan, mint egy nagy család, tehát itt minden gyerek az én kölyköm is. Van amikor szeretgetem őket, máskor meg nyakon tudnám csapni. Így telnek el a napjaink, és ez rendkívül jó érzés nekem. Olyan apró sikerek, amit más talán nem is lát meg. Például amikor a kislány hat év után először leteszi a sarkát, mert egészen addig lábujjhegyen járt a sérüléséből adódóan. Apró részeredmény, de nekem és neki nagy siker, de ő ezt még nem érti. Remélem, ezt a néhány gyereket sikerült felkészíteni, nem a továbbtanulásra, hanem inkább az életére. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy az úgy nevezett épeknek kell elfogadniuk a sérülteket, jó lenne, ha ez oda-vissza működne (Leiner Károly).
Este telefonos tájékoztatás érkezik a kiránduló kis drágákról: hogy milyen édesek, hogy mennyit segítenek, mert még a fiúk is hajlandók a kicsiket pátyolgatni, hogy a foglalkozáson is milyen rendesek voltak, figyeltek, okosakat mondtak. Miért nem vagyok most se meglepve??? Miért vagyok már megint (még mindig) büszke az egész brigádra? (DZS)
A tanév végi tanulmányi kirándulások gyűjtőprogramjaként ismert, immár hagyományos Országos Osztálykirándulás –
Kamaszfesztivált az idén 2010. május 27–30. között rendezik Fonyódligeten. (A Kamaszfesztivál Szervezőiroda felhívása)