2022. április 10. vasárnap, 10:55
Műveltség, tekintély, közélet
Honlapunkon részleteket közlünk Knausz Imrének a Tani-tani oldalán megjelent A tanár dolga című írásából. Íme egy részlet: „a közoktatás lehetne az a tevékeny elem, amely szembefeszül a félelmetes világtendenciákkal. Ennek a szembefeszülésnek azonban e pillanatban nincsenek jelei. Úgy tűnik, Magyarországon a közismereti oktatás elsődleges funkciója az, hogy meggyőzze az ifjúságot a műveltség haszontalanságáról. Nem gondolom, hogy ez kifejezetten cél lenne, de megszilárdítja ezt a funkciót az a bűnös nemtörődömség, amellyel a politikai osztály eltűri, sőt az utóbbi években célzott intézkedéseivel kifejezetten előmozdítja azt.”
A 21. század a tudatlanság orgiája. Legyinthetünk erre addig, amíg vicces emberek a csillagászat tanításaival fordulnak szembe, de amikor a vírustagadás és a maszk-szkepticizmus hullahegyeket produkál, már lefagy a szánkról a mosoly. (Knausz Imre)
Amikor a tudásról, a tudás átadásáról, a tanulásról gondolkodunk, beszélgetünk, gyakran elhangzik, hogy napjainkban megváltozott az erről alkotott képünk. Mi jellemezte korábban, és mi jellemzi most az iskola tudásátadó szerepét? Vajon tudjuk-e értelmezni magunk körül a világot, tudunk-e, akarunk-e a dolgok mögé látni? És vajon milyen szerepe van ebben a műveltség megőrzésének az egyén és a társadalom életében? Többek között ezekről a kérdésekről beszélgettünk Knausz Imrével.
„Nem tudjuk tisztázni még a pedagógiában sem, hogy mit értünk tudás alatt. A genetikailag kódolva velünk született tudást, amit csak szolid határok között fejleszthetünk? Vagy azt az általános tudásképet, ami minden létező környezeti hatására kialakul? Vagy amit az iskolai tantárgyak kapcsán megpróbálnak nekünk megtanítani? A tudás ennek a három tudástípusnak az összessége. Árnyaljuk ezt tovább! Milyen tudást akarunk? Deklaratív tudást, tehát elméleti tudást, ami szabálytudást jelent? Vagy a procedurális tudást, a miként tudást, hogy valamit meg tudjak csinálni? Ennek az arányaival van óriási probléma. A deklaratív tudásban a magyar gyerekek változatlanul a világelsők között lennének, ha mérnének ilyet, csakhogy ma nem erre van szükség.”
Mi a közös a gyerekek által játszott mesékben, szerep- és drámajátékokban, az önkéntességen alapuló közösségi szolgálatban, a műveltség közvetítésének felelősségében és Janne Teller kortárs regényének órai feldolgozásában? Látszólag Semmi, ahogy Teller regényének címe is hirdeti, miközben mégis a felnövekvő nemzedéket érintő életbevágóan fontos kérdéseket boncolgatunk. (Tier Noémi - Peszleg Brigitta)
Kérdezzük meg bármelyik tanárt, hogy mi a legfontosabb problémája! Bizonyos, hogy személyes problémalistáján előkelő helyen fog szerepelni az, hogy tanítványait nem érdekli a tananyag, nem fontos nekik az iskolai előrehaladás, nem lehet őket motiválni. A másik oldal véleményét is pontosan ismerjük. Kevés dolog érdekli kevésbé az ifjúságot, mint a redoxireakciók, a francia forradalom alkotmányai vagy Bánk bán haragja, azaz éppen az, amiről az iskolában tanulnak.