2008. december 3. szerda, 8:45
Az a bizonyos kettős mérce
„Negyedikben már serkent a szakálla, felvilágosító tevékenységétől alig győztem megvédeni az osztály többi tagját, de nem tudott egy mondatot hiba nélkül felolvasni. Még azt sem igen értette, ami szóban elhangzott. Mindvégig külön készültem a vele történő foglalkozásra, s úgy adtam át a felső tagozatba, hogy a második osztályos felmérőket is csak 17–25% körül volt képes teljesíteni.” (Vargáné Kiss Erika)
Rá kellett jönnünk, tapasztalataink vannak, de érvényességüket elfújták az őszi szelek. A szóba jöhető iskolák egy része maga sem tudja, áll-e majd még másfél év múlva, s ha igen, kiket fogadhat majd, milyen képzést kínálhat nekik. Azt már igen, hogy a sajátos nevelési igényű tanulókra nem jár többlettámogatás. (Szabó Anna)
A lány családgondozója a héten hívott, érdeklődött, hogy hogyan folytathatja a tanulmányait. Semmi sem rendeződött, de talán ...talán visszatér, talán újra tanulni fog, talán szakmát és ezzel munkát szerez, talán maradt még esélye a "normális" élete is. (Leiner Károly)
„A matematikából felmentett kislány botladozik a helyesírás szabályrengetege között, sikerélménye egyáltalán nincs. Ha lehetne, láthatatlanná válna az osztályban. De a többiek gúnyolják, csúfolják, szavakkal kegyetlenkednek vele... Ez csak a felnőtt tudtával és beleegyezésével történhet meg. A felnőtt tehetetlensége magával hozza a gyermekek pozitív hozzáállásának hiányát.” (Gőbel Orsolya)
„2004-ben az alapellátásból a védelembe vétel lesz. Ekkorra már nincs a házban gáz, és elzárták a vizet is. Anya és gyermekei városképi elemekké lesznek kis taligájukkal, min húzzák haza kapott ruhákat, bútordarabokat s fát. A gyerekek elhanyagoltak, piszkosak, éhesek, és nagyon-nagyon ritkán keresik fel az iskolát.” (Benedekné Fekete Hajnalka) 