2009. november 10. kedd, 5:06
Terepmunka-mozaikok
„Ha hátranéznek, kik irányítják szociális és oktatáspolitikát majd’ húsz éve, látják-e már, mit csináltak? Lett »jóságból« szociális háló, mi rátekeredett egy jobbra érdemes nemzedékre, kik megtanulták jól a leckét, ne tégy semmit, s lesz kicsi kenyér. S ha teszel, sem lesz nagyobb. Van csekélyke jövedelem, miért tenni nem kell. Lett mostanra már szülőnemzedék, ki nem dolgozott soha, kinek megélhetés, csak mit állam csöpögtet, s ez jól beágyazott életforma.” (Benedekné Fekete Hajnalka)
Érzékelhetően túl sok a szakképzetlen, a középiskolából lemorzsolódó fiatal. Többnyire a hátrányos helyzetűek azok, akiken nem talál fogást az oktatási rendszer. Biztos, hogy elég ezen a ponton beavatkozni a rendszerbe? Ha megoldódnak a szakképzés gondjai, megszűnnek a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekekkel kapcsolatos súlyos problémák?
„A gyerekek a suliban esznek, a HH-s tanulók ingyen, hatodikig, a hetedikeseknek-nyolcadikosoknak 50%-os térítést ír elő a törvény. Ám a szülő nem fizet. Nem tud, nem bír. Kényszertársulás. A közös iskolának helyszínt adó falu a maga gyerekeinek is alig bírja kiegészíteni a szolgáltatások árát, nemhogy a szomszéd faluban lakóknak. A gyerek tehát nem eszik.”
Napjainkban, amikor annyira nehéz hiteles példaképeket állítani a fiatalok elé, különösen örvendetes a „szegények bankárának” felbukkanása. A 2006-os Nobel-békedíj kitüntetettje, Muhammad Junusz, egy olyan pénzintézetet hozott létre, amely a legszegényebbeknek nyújt hitelt, mégpedig fedezet nélkül, kizárólag a bizalmi tőkére alapozva...