2012. január 16. hétfő, 20:59
Az „Üveghegyen” innen és túl
Tanítói létemet az utóbbi tíz évben duplán éltem. Különleges tapasztalatokkal gazdagodtam, olyanokkal, ami csak keveseknek adatik meg. Dolgoztam olyan első osztályban – előző, kedves iskolámban -, amelyben a spontán szegregáció totális méreteket öltött, és a 25 fős csoportban egy sem akadt, akinek ne járt volna ki az egyéni bánásmód. Másfél évi küzdelem után másfél évig élveztem a közös munka gyümölcsét. Hosszú történet, sok-sok tapasztalat! Jobb ember lettem, jobb tanító, általuk! (Vargáné Kiss Erika)
Iskolába kerülve anyám lett a tanítóm. Furcsa volt. Reggel még a vállába fúrtam a fejem, délelőtt meg ott egrecírozott a többiekkel együtt. Sokan irigyek voltak rám, csak én tudtam, hogy anyámnak már néha nincs kedve délután is mindig mosolyogni, hogy ő is elfárad. (Pfeifer Erzsébet)