2013. március 29. péntek, 8:40
Integráció vagy nívócsoportos oktatás?
Láttam, megéltem, ahogy a cigány gyerekek szülei kérték a kisegítő iskolát, mert ott jobb nekik, mondták, ott nem bántják őket, meg jobban is szeretnek lenni az övéik között… meg az könnyebb is. Tudtam azt is, mert láttam, hogyan beszéli rá a tanulatlan szülőt a tanult pedagógus a kislétszámú szegregált osztályra: „látja anyuka, itt úgyis megbukik újra, ott meg egyből átmegy, hát mit akar vele, hogy innen menjen férjhez, ott hamarabb befejezi az iskolát!” (L. Ritók Nóra)
Az értelmiség a rendszerváltás óta lövészárokban ül és lövöldöz egymásra a bal- és jobboldaliság rögeszméi szerint, sőt mára az egész társadalmat megfertőzte már az előítéletes észjárás. A választópolgároknak ma már sokkal fontosabb, hogy ki melyik ideológia megszállottja, mint az, hogy valamennyien azonos nemzethez tartozunk. (Domokos Zsuzsa)
A mostani világban a szegénység stigmatizál. Gyakran hallani azoktól, akiket nem érint, olyasmit, mintha ez csupán személyes döntés lenne. Engem nagyon dühít ez. Dühítenek a megszorítások, mert nem társulnak mellé lehetőségek. Mert ahol nincs munka, ott nem lehet munkára motiválni azzal, hogy kevesebb segélyt adnak. Dühít, hogy egyre inkább a hatósági eszközöket erősítik. Hogy csak a büntetésben látják a megoldást. (L. Ritók Nóra)
Mindig figyeltem a körülöttem levő pedagógusokat. Kit azért, mert követhető mintát adott számomra, kit pedig azért, mert azt mutatta nekem, milyen nem szeretnék lenni. Ma is ezt teszem. Furcsa, zavaros a kép, amit látok. És mindig történik valami, ami miatt újra és újra azon gondolkodom, miért vagyunk olyanok, mi pedagógusok, amilyenek.(L. Ritók Nóra)
Beszélgettem valakivel erről. Olyan emberrel, akinek nálam nagyobb rálátása van az uniós pályázatokra. Ó,- mondja - te rosszul gondolod. Itt a cél az, hogy a pénzeket lehívjuk. Hogy ne maradjon bent. A társadalmi hasznosulás most másodlagos. (L. Ritók Nóra)