…nem lehet. De muszáj. Ez történik nap, mint nap a szakiskolákban. De kik is ezek a fiatalok, akikről olyan könnyedén lemondott a magyar társadalom? Kik ők, akikről még a pedagógus szakma sem tud – több találkozón beszéltünk kollégáimmal ezekről a gyerekekről – azt éreztük, mintha a Marsról jöttünk volna! Nem léteznek. Ha nem ismerjük a problémát, akkor nincs is. Mit lehet kezdeni velük? Melyek azok a módszerek, eljárások, melyekkel talán mégis meg lehet harcolni értük, velük? Erről szól ez a sorozat.
Nagyon sokszor átírtam, aztán töröltem, majd újraírtam ezt a bevezetőt. Hogyan is tudnék ezekről a gyerekekről úgy írni, hogy többségünk számára egyszerűen nem is léteznek – még a pedagógus szakma számára sem? Hogy ne puszta panaszkodás legyen, hanem egyfajta kiútkeresés. Azért, hogy ne fogadjuk el a lemondást róluk, melyet felgyorsítanak az új köznevelési törvény rendelkezései, hogy ne vesszenek el sem ezek a fiatalok, se a velük és értük dolgozó pedagógusok erőfeszítései.
A statisztikák szerint 127 ezren vannak. Számuk folyamatosan csökken, köszönhetően a tizenhat évre szállított tankötelezettségnek – Híd programok ide, vagy oda. Itt a legnagyobb a lemorzsolódás (20-23%), és itt vannak a „legproblémásabb” gyerekek. Szinte valamennyien halmozottan hátrányos helyzetűek, 43%-uk sajátos nevelési igényű tanuló, többségük cigány. Óriási tudásdeficittel érkeznek, olyan családi környezetből, mely szinte behozhatatlan hátrányt jelent.
(A képek csak illusztrációk, semmi közük a történetek helyszínéhez.)
Miközben a kormány hangsúlyt kíván helyezni a szakképzésre,
„A Magyar Kormány szakképzés-fejlesztési stratégiájának küldetése:
A XXI. század egyéni és társadalmi követelményeinek megfelelő, magas színvonalú szakképzés biztosítása, amely hozzájárul Magyarország társadalmi-gazdasági fejlődéséhez, és amely – a képességek kibontakoztatásával – sikeres életpályára készíti fel az egyént.”2
,addig intézkedései ennek a célnak ellenére hatnak. A riasztó az, hogy meg sem próbálja megmenteni ezeket a fiatalokat, akiket 5-10 év távlatában a munkaerő-piaci kínálat szempontjából domináns jelentőségűnek nevez. Lemond róluk. Tizenhat évre leszállított tankötelezettség, közismereti tárgyaikat heti 7 órában maximálta, ez idő alatt kellene pótolni az elmúlt évek hiányosságait olyan fiataloknál, akik se olvasni, se írni, se számolni nem tudnak megbízhatóan – gyakorlatilag analfabéták. Lerövidített szakképzés arra hivatkozva, hogy „felesleges és elsajátíthatatlan” ismeretekkel kár tömni a fejüket, úgyse… Minek is egy leendő szakácsnak ismerni Szent István nevét, József Attila verseit, vagy tudni, hogy a tigris, bár csíkos állat, mégsem zebra…?! Minek egy SNI-snek normális szakmát tanulnia, például szakács szakmát nyújtott képzésben – kivették mindet az OKJ-jegyzékből, helyette ugyanennyi idő alatt kínáljunk részképesítéseket, kamu szakmákat: lehet konyhai kisegítő, ruhatermék-összeállító, gyógynövény-termesztő, melegétkezdés eladó – csupa-csupa piacképes szakma!
De kik is ezek a fiatalok, akikről olyan könnyedén lemondott a magyar társadalom? Kik ők, akikről még a pedagógus szakma sem tud – több találkozón beszéltünk kollégáimmal ezekről a gyerekekről – azt éreztük, mintha a Marsról jöttünk volna! Nem léteznek. Ha nem ismerjük a problémát, akkor nincs is.
Mit lehet kezdeni velük? Melyek azok a módszerek, eljárások, melyekkel talán mégis meg lehet harcolni értük, velük? Erről szól ez a sorozat.
Az első rész szerzői: egy szakiskolai magyar tanár és egy szintén ott dolgozó fiatal pszichológus kolléga, akik nevét nem hozzuk nyilvánosságra a személyiségi jogok védelmében.
1A szerzők nevét nem adjuk meg, hogy ne lehessen beazonosítani az intézményt. Létező szakemberek, létező iskolák. Név és cím a szerkesztőségben.
2A Magyar Köztársaság Kormánya SZAKKÉPZÉS-FEJLESZTÉSI STRATÉGIA 2013-IG
Nagyon jókor jelent meg ez a cikk, a csatolt linkekről nem is beszélve. Most kellene talán egy nagy levegőt venni és nekifutni alapjaitól az egésznek. Régi-régi emlékem egy film, ha jól emlékszem a címe valami ehhez hasonló lehet: "Tanár úrnak szeretettel". Egy néger, nagydarab tanár lesz az osztályfőnöke egy enyhén szólva elvetemült tagokból álló, végzés felé közeledő osztálynak. Tanításra esély sincs, a beszólások, röfögések mindennaposak, a nyílt ellenszegülés állandó állapot. A tanár feladja (felveszi) a harcot, sutba (szemeteskosárba) vágja a tankönyveket, a tanítást befejezettnek tekintve saját pályán folytatja – de most már – a háborút. A teljesen elvadult kölykökkel, a tananyag helyett, olyan kérdésekkel kezd el foglalkozni, amelyek egyre inkább érdeklik a fiatalokat, előbb néhányat, majd fokozatosan a többit is. A lányok kezdenek öntudatosan viselkedni, a megszokott durva kapcsolatok helyett szerelmek szövődnek, stb., valakik még tovább is tanulnak a végén felsőbb iskolákban. Bennem az élmény maradt meg, a történetet nem biztos, hogy jól jegyeztem meg. Ha így állunk, akkor tartsunk mi is egy kis szünetet! A tankönyveket küldjük szabadságra, kizárt dolog, hogy 2-3 hónap alatt ne jussunk el arra a szintre, hogy érdemes legyen órát tartani. Mi értelme van ennek ott, ahol még az is kénytelen együtt röfögni a kondával, aki – a cikknél maradva – idővel világhírű szakács lehetne? A politikai PR és az ennek hátterét megalapozó törvények annyit is érnek, a valósághoz alig van közük, javarészt betarthatatlanok. Évnyitóra olyan iskolába "szokás" járni, ahol a medence széléről készített fotón egyértelműen látszik: a vízben lubickoló gyerekek fején legalább 120 000,- Ft összértékű úszósapka van. A KLIK talán attól elégedett lesz, hogy csak addig van csak csend az osztályban, amíg szigorú tekintetű tanfelügyelő mustrálgatja a hátsó padból a táblára rajzolgató tanítónéni bájait? Tehát, tessék bátran elindulni és a végén tartani egy konferenciát, pénz igazából csak ennek megszervezéséhez kell.
Laura filmajánlása nekem egy évszázados magyar novellára terelte az emlékezetemet. Olvassátok el Móra Ferenc Kalcinált szódáját! A fiatal újságíró havidíjas tanítói állást kap egy inasiskolában.
És megpróbál szél ellen…
Íme: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=488
Megtaláltam a filmet is és mellé az ajánlást. "Mark Thackeray mérnökként adja fejét a tanításra, és rögtön egy olyan osztályt kap London hírhedt negyedében, az East End-en, amelyet még egyetlen tanárnak sem sikerült megfegyelmezni. Thackeray abban reménykedve vállalja el a munkát, hogy úgyis hamarosan el tud majd helyezkedni szakmájában és megszabadul a kezelhetetlen csapattól. Ám a mérnöki felkérés csak várat magára, így Mr. Thackeray lassan rájön: muszáj kézbe vennie az osztály neveltetését…" Elnézést, ha ez reklám és ezért itt nem jelenhet meg, nyugodtan töröljétek a hozzászólásomat. Mondjuk én, egészen biztos, hogy nem 1967-ben láttam…:)
Kedves Juli!
Szerintem a mai oktatásirányítók csak az első 6 bekezdést olvasták el, a lényegig el sem jutottak… A történet példaadó, köszönöm, hogy megosztottad.
Köszi, megnéztem újra. Igazán tanulságos, megfontolandó. Beadvány helyett ilyen linkeket kellene küldeni hatalmaséknak, ha szeretik a filmeket, még hatása is lehet a döntésekre.
Nagyon jókor jelent meg ez a cikk, a csatolt linkekről nem is beszélve. Most kellene talán egy nagy levegőt venni és nekifutni alapjaitól az egésznek. Régi-régi emlékem egy film, ha jól emlékszem a címe valami ehhez hasonló lehet: "Tanár úrnak szeretettel". Egy néger, nagydarab tanár lesz az osztályfőnöke egy enyhén szólva elvetemült tagokból álló, végzés felé közeledő osztálynak. Tanításra esély sincs, a beszólások, röfögések mindennaposak, a nyílt ellenszegülés állandó állapot. A tanár feladja (felveszi) a harcot, sutba (szemeteskosárba) vágja a tankönyveket, a tanítást befejezettnek tekintve saját pályán folytatja – de most már – a háborút. A teljesen elvadult kölykökkel, a tananyag helyett, olyan kérdésekkel kezd el foglalkozni, amelyek egyre inkább érdeklik a fiatalokat, előbb néhányat, majd fokozatosan a többit is. A lányok kezdenek öntudatosan viselkedni, a megszokott durva kapcsolatok helyett szerelmek szövődnek, stb., valakik még tovább is tanulnak a végén felsőbb iskolákban. Bennem az élmény maradt meg, a történetet nem biztos, hogy jól jegyeztem meg. Ha így állunk, akkor tartsunk mi is egy kis szünetet! A tankönyveket küldjük szabadságra, kizárt dolog, hogy 2-3 hónap alatt ne jussunk el arra a szintre, hogy érdemes legyen órát tartani. Mi értelme van ennek ott, ahol még az is kénytelen együtt röfögni a kondával, aki – a cikknél maradva – idővel világhírű szakács lehetne? A politikai PR és az ennek hátterét megalapozó törvények annyit is érnek, a valósághoz alig van közük, javarészt betarthatatlanok. Évnyitóra olyan iskolába "szokás" járni, ahol a medence széléről készített fotón egyértelműen látszik: a vízben lubickoló gyerekek fején legalább 120 000,- Ft összértékű úszósapka van. A KLIK talán attól elégedett lesz, hogy csak addig van csak csend az osztályban, amíg szigorú tekintetű tanfelügyelő mustrálgatja a hátsó padból a táblára rajzolgató tanítónéni bájait? Tehát, tessék bátran elindulni és a végén tartani egy konferenciát, pénz igazából csak ennek megszervezéséhez kell.
Laura filmajánlása nekem egy évszázados magyar novellára terelte az emlékezetemet. Olvassátok el Móra Ferenc Kalcinált szódáját! A fiatal újságíró havidíjas tanítói állást kap egy inasiskolában.
És megpróbál szél ellen…
Íme: http://www.osztalyfonok.hu/cikk.php?id=488
Megtaláltam a filmet is és mellé az ajánlást. "Mark Thackeray mérnökként adja fejét a tanításra, és rögtön egy olyan osztályt kap London hírhedt negyedében, az East End-en, amelyet még egyetlen tanárnak sem sikerült megfegyelmezni. Thackeray abban reménykedve vállalja el a munkát, hogy úgyis hamarosan el tud majd helyezkedni szakmájában és megszabadul a kezelhetetlen csapattól. Ám a mérnöki felkérés csak várat magára, így Mr. Thackeray lassan rájön: muszáj kézbe vennie az osztály neveltetését…" Elnézést, ha ez reklám és ezért itt nem jelenhet meg, nyugodtan töröljétek a hozzászólásomat. Mondjuk én, egészen biztos, hogy nem 1967-ben láttam…:)
Kedves Juli!
Szerintem a mai oktatásirányítók csak az első 6 bekezdést olvasták el, a lényegig el sem jutottak… A történet példaadó, köszönöm, hogy megosztottad.
Kedves Laura! Már miért törölnénk? Köszönjük szépen, hogy felhívtad a figyelmet rá.
Itt lehet a filmről olvasni: http://www.port.hu/pls/fi/films.film_page ?i_film_id=35081
Le is lehet tölteni: http://www.filmespolconline.net /tanarurnakszeretetteltosirwithlove1967/.
Köszi, megnéztem újra. Igazán tanulságos, megfontolandó. Beadvány helyett ilyen linkeket kellene küldeni hatalmaséknak, ha szeretik a filmeket, még hatása is lehet a döntésekre.