2017. január 2. hétfő, 19:29
Az OFOE portál 2016-os sikerlistája
Az OFOE portálon az elmúlt évben megjelent írások rangsorát a hozzájuk érkezett lájkok száma alapján készítettük el. A „sikerlistára” azok a cikkek kerültek fel, amelyekre legalább 100 klikk érkezett. Az írásokból kiemelt rövid részletek után minden esetben feltűntetjük a rangsor alapjául szolgáló lájkok számát. Emellett jelezzük azt is, hogy hányan nyitották meg az adott írást az OFOE Facebook oldalán.
De nem azért szeretek magyartanárként egy faipari szakközépiskolában dolgozni, mert olyan nagy öröm a központilag előírt anyagot „leadni”, éppen a központilag előírtak ellenére szeretek tanítani itt. Mert nem az „anyagot”, hanem a diákokat tanítom első sorban, és a diákok – a kamaszos flegmaság vagy az iskola intézményével szemben évek alatt, masszívan kiépült, negatív előítéletek páncélja mögött – érzékenyek, kreatívak, okosak, tehetségesek. Értékesek. Szeretetre méltóak. Talán hidegen hagyja őket a Bánk bán, de nem hagyja őket hidegen Erdős Virág kortárs költő Na most akkor… című verse.
(688 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 17 100)
A zsonglőrködés ősidők óta része volt az ember életének. Az iskolában tudatosan lehetne használni a szenzomotoros rendszer fejlesztésére. A cél nem a zsonglőrködésben való jártasság, hanem az egyensúlyrendszeren keresztül a mozgás és az észlelés összehangolása, a kontroll funkciók fejlesztése, és így a kognitív működés megalapozása. Már a legegyszerűbb gyakorlatok is az öröm és a teljesség érzését adják, és fejlesztő hatásuk tökéletes. Nem szükséges szakértővé válni ahhoz, hogy örömet okozó, fejlődést elősegítő mozgásokat végezhessen az ember, de a gyakorlás további erősítés a belső irányító működés számára.
(522 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 20 700)
Egyre bonyolultabb a helyzet. A társadalom kettészakad, lassan az oktatás is, és mindez csak mélyíti az amúgy is nagy társadalmi szakadékot. Növekszik a gyűlölet, a kirekesztés, az agresszió. Egyre kevesebb a mosoly, egyre több a borús, gyanakvó tekintet. Mindenhol. Munkahelyen, utcán, iskolában, családban. Hiányzik a szolidaritás, a tolerancia, mintha a másik ember élethelyzetbe nem tudná, vagy nem akarná beleképzelni magát senki. Sztereotip értékítéletek hangzanak el, a személyes felelősségek túlhangsúlyozásával, a hibáztatással, a megoldáskeresések minimalizálódnak. Ma már mindenki a bőrén érezheti Hankiss Elemér változásokat mutató gondolatpárjait, a „szeresd felebarátod” helyett a „szeresd önmagad”, a „légy szerény” helyett a „légy sikeres”, vagy a „bűnös vagy” helyett az „ártatlan vagy” átstrukturálódott üzeneteit.
(361 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 7 200)
Ma Magyarországon a tüntetések elsősorban nem a kormányzatnak szólnak, hanem az állampolgároknak. Katartikus érzés nyíltan kimondani és kifejezni azt, ami feszít, mert fontos és igaz. Hogy Magyarországon a politika erőszakosan betört az iskolákba, és szakmaiatlan, dilettáns központosítással, gyanús sikkasztás-ügyekkel terhelt, ésszerűtlen és erőszakos rendelkezésekkel ellehetetlenítette a tanítást és tanulást. Hogy a már évek óta meglévő sebekre gyógyír helyett sósavat locsolt, az elesetteknek még kiosztott pár pofont, és persze duplán kipárnázta a kiváltságosok székeit. Hogy fiatalok tömegei válnak 16 évesen közmunkássá, vagy választják a kormány retorikájában oly megvetett „gazdasági bevándorló”-státuszt valahol Nyugaton, veszélybe sodorva ezzel mindannyiunk jövőjét.
(355 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 4200)
Korábban, a Konfliktusok témakör feldolgozása során megkérdeztem tanítványaimat más osztályokban is, hogy melyik tanárukat respektálják igazán, kit tartanak tekintélyesnek. Egy emberként mondták ugyanazt az egy-két nevet.
Szerepjátékoztunk, amelyben a diák viselkedése volt a lényeg. Eljátszottak egy olyan tanórát, amelyet egy általuk tekintélytelennek tartott tanár tart.
A játék végeztével odafordultam az egyik ifjúhoz: „Láttam, hogy óra alatt megnézted a telefonodat. Mit tenne ilyen esetben az általatok respektált tanár?” „Armageddont lövellne a szeméből.”– volt a válasz. Ekkor megkérdeztem egy másik ifjút is: „Az eljátszott tanóra alatt beakasztottad a lábad a padba. Erre hogyan reagálna a tekintélyes tanár?” „Húha!…Kitépné tőből mindkét lábam és a véremmel takarítaná le a padot.” – mondta összerezzenve.
Adtam nekik is órai munkára egy-egy ötöst és nem téptem ki tőből a lábaikat.
(232 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 3 100)
Negyedik alkalommal látogatott a Kozma Lajos Faipari Szakközépiskolába Lackfi János, Prima Primissima-díjas író, költő, műfordító. A kortárs szerző egyetemi tanárom volt, és a Tőle tanult kreatív írás-módszerek komoly szerepet játszanak abban, hogy iskolánkban „online irodalmi műhely” működik, és a szövegírók az évente két-három alkalommal megrendezett irodalmi kávéházban személyesen is találkoznak. Május 17-én délután ismét összegyűlt többgenerációnyi profi és amatőr irodalmár, énekes, táncos és zenész. Lackfi János jelenléte hatékonyan számolja fel azt az előítéletet, miszerint a költő csakis véresen komoly, fennkölt és patetikus lehet, esetleg érthetetlen, de legalábbis depressziós, és hogy már valószínűleg nem él.
(191 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 3 900)
Engem a „legfontosabb” szereplők hallgatása izgat. Hiszen számtalan normális gondolkozású „legfontosabb” kollégát ismerek országszerte. Olyanokat, akik már a rendszerváltás előtt is közel álltak a hithez, olyanokat, akik varázsütésszerűen, egyik napról a másikra lettek „legfontosabbak”, sőt, olyanokat is, akik szándékuk ellenére váltak azokká. Nem hiszem, hogy ne szégyellnék magukat ilyenkor. Nem hiszem, hogy ilyen segítséggel szeretnének fontosabbak lenni nálunk. Nem hiszem, hogy ne akarnák megóvni tanítványaikat a politikai eszköz, a díszlet szerepétől. Akkor miért nem szólalnak meg? Legalább utólag, ha már az ünnepségen csak az üres tekintettel lehetett kifejezni a véleményt – amit szívből köszönök!
(165 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 4 700)
Nálunk viszont a roma integráció érdekesen alakul. Mert nálunk olyan folyamatok vannak, melyek nem csökkenteni igyekeznek, hanem éppen növelik a szegregáló hatásokat. Talán nem is szándékoltan, de összekapcsolva ezzel a furcsa, kényszeres vallási alapú újraépítéssel, beáldozva a leszakadókat is, egy más célért. Mert úgy tűnik, az egyházi iskolarendszer visszaállítása fontosabb, mint a szegregált oktatás felszámolása. Így hát a hozzá kapcsolódó negatív hatásokról nem vesznek tudomást. Közben pedig a probléma gyűrűzik tovább, már rég önjáró, megoldhatatlan. A szegregálódás folyamata persze nem most kezdődött, de tény, hogy az utóbbi években egyre súlyosabb és ellentmondásosabb a helyzet.
(153 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 4075)
Nem tudjuk milyen lesz az a világ, amelyben tanítványainknak felnőttként boldogulniuk kell. Könnyen előfordulhat, hogy az általuk választott szakma egyik évről a másikra feleslegessé válik. Olyan készséget kell kialakítanunk, hogy képesek legyenek újat tanulni, alkalmazkodni a változásokhoz. Az az iskola jár jó úton, amely nem az ismeretek átadását preferálja, hanem olyan tanulói készségeket fejleszt, mint az együttműködés, tudásépítés, valós problémák megoldása vagy az önszabályozás. Problémának érzem, hogy bár pontosan látható, digitális kompetencia nélkül nem lehet eredményes életpályát építeni, az általános iskolákban még most is elballagnak olyan csoportok, akik csak heti egy informatika órán találkoznak digitális eszközökkel. A digitális világ nem jön – már itt van.
(133 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 5 200)
„Nagyon sikeres volt az elmúlt egy év, és a Telenornak köszönhetően egy olyan támogatóval, partnerrel bővültünk, amely lehetővé teszi számunkra a hosszú távú tervezést, és a dinamikus bővülést. Célunk, hogy a jövőben ötszáz főre bővítsük az elért gyerekek számát, illetve tervezzük egy online iskola beindítását virtuális osztályokkal, akiknek egyszerre lehetne akár különböző tantárgyakból virtuális tanórákat tartani. Ezt személyes mentorálással és digitális tananyaggal egészítenénk ki” – mondta el Prievara Tibor, a Kórházsuli program alapítója, aki két társával, Berczelédi Rékával és Tóthné Almássy Mónikával irányítja a projektet.
(110 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 2 700)
A Komplex Instrukciós Program (KIP) első sorban a hejőkeresztúri IV. Béla Általános Iskola által kidolgozott modell révén vált közismertté. Kevesebb szó esik azokról az intézményekről, amelyek szintén magukévá tették e program szemléletét, elsajátították a program elméletét és megvalósítják saját iskolájukban a gyakorlatát1.(…) Az együttműködésen alapuló tanulásszervezési technikák, mint amilyen például a nálunk igen népszerű a Kagan-féle kooperativ tanulás4 alapja közös: a tanulók közötti együttműködés. A KIP alapelvei azonban markánsan megkülönböztetik e módszert a többitől. Ebben az esetben nem a diákok közötti együttműködés a végcél, ez csupán egy technika, amelyet problémák megoldása érdekében alkalmazunk. Az együttműködő kiscsoportok tevékenységének célja az egyes tanulók, valamint a heterogén összetételű osztályok szociális készségeinek fejlesztése.
(105 lájk a honlapon, nézettség az OFOE fb oldalán: 10 800)
1A PSZICHOháttér Gyarmathy Éva ez év elején elindult nagyon sikeres sorozata. Az eddig megjelent 21 részből 12 kapott 100-nál több lájkot.
2Az évek óta a honlapunkon megjelenő Esélyegyenlőségi napló 58. része
3Az Esélyegyenlőségi napló 55. része
4A TEMPUS 7 részes sorozatának része.
