Irodalom órán

Ebben a tanévben magyar nyelv irodalmat is tanítok két 9. osztályban. Reálosként féltem is tőle rendesen. (De állítólag egy gyógypedagógusnak mindenhez kell értenie.). A nyelvtani ismeretekkel semmi gond, az ige tavaly is ige volt, jövőre is az marad.

Hanem az irodalom! Ezek a gyerekek olvasástechnikai gondokkal küzdenek még a középiskolában is, szövegértésük gyenge, szókincsük korlátozott. A versek pedig olyan messze állnak tőlük, hogy…..

Szóval pánikoltam is rendesen, amikor József Attila költészete került ma terítékre. Úgy jártam, mint a diákok zöme, „én tényleg készültem tanár úr”, csak kiment a fejemből, hogy mire.

Tegnap tapasztaltam meg éppen, hogy diákjaink ismerik híres elődeink neveit, de arról már fogalmuk nincs, ki mit követett el azért, hogy a neve fennmaradjon az utókor számára. Kölcsey, Széchenyi, Petőfi, Ady, II. Rákóczi Ferenc, Kossuth… Csak egy halmaz részei, akiknek a nevét illik hibátlanul leírni. Szóval József Attila. Kedvenc költőm. Mit mondjak róla, hogy a név mögött meglássák az embert is?

Nem mondtam ki a nevét. Csak mesélni kezdtem. József Jolán írásából azt a részt, amikor a Mama betegsége miatt egy tömegszálláson magára marad a három gyerek, napok óta éhezve. Jolán pedig éjjel ellopja az ágy alá dugott ételt. és a három gyerek mohón eszi a hideg káposztát. Csak azért, hogy életben maradjanak. Mesélni kezdtem mosónőkről, piros lábaskákról, amibe a maradékot hazavihették, pályaudvarokról, ahol gyerekek gyűjtötték a lehullott széndarabokat, és arról, hogy egy disznópásztor kisfiútól még a nevét is elvették. Ezt értették. Végre rákérdeztek: Kiről mesél?

A neve csak néhány gyereknek rémlett. Pedig bizonyára tanultak róla. de kiesett már a fejükből az a tudás. Hát kezdjük elölről! Előkerültek a versek. Felolvastam őket. Mama, Anyám, Tiszta szívvel. Nem kezdtünk el elemezni. Csak a reakciójukat figyeltem. Majd megkockáztattam, hogy szerintem ő írta a világirodalom egyik legszebb szerelmes versét is. M. megszólalt: Na, arra kíváncsi vagyok… József Attila: Óda. Nem az egész, csak részlet. M. újra megszólalt: A rohadt életbe, ez tényleg szép!

A következő órán még mindig József Attila költészete lesz a téma. Még ötletem sincs, hogyan folytassam. Mert irodalmat tanítani (számomra) nagyon nehéz. Megrögzött fizika-matek-kémia beállítottságú vagyok, ahol a dolgok egyértelműek. Legalábbis azt hiszem.

Remélem, elboldogulok. Milyen szép is lenne, ha József Attila nevét hallva azt tudnák mondani róla: ő költő volt.

Pfeifer Erzsébet