– Viszont szerintem tökre nincs semmilyen életveszélyben az, aki ezt írta. Szóval nem kell ennyire paráznod emiatt.
– Hogy nincs semmilye…? – Helga arca teljesen elkékült a döbbenettől. – Hát te totál vak vagy? Nem látod, hogy a srác… vagy a lány… a halálra gondol?
– Néha-néha mindenki gondol a halálra.
– De nem így.
Helga a lap fölé hajolt, és olvasni kezdett:
– „A fájdalom egyszer kitör majd belőlem, akkor szabad leszek, és békesség lesz végre a lelkemben…”
Hákon felhorkant.
– Ez, mondjuk, simán szólhat a részegségről is, vagy ilyesmi.
Jónína Leósdóttir: Halálkomoly
Azt hiszem, nem vagyok a statisztikák megszállottja, és tudjuk, hogy a számok önmagukban keveset mondanak, mindig kell valamilyen értelmezési tartomány, amelyben interpretáljuk őket. Ennek ellenére most megint csak (egyik előző cikkemhez hasonlóan) pusztán számokat idéznék:
A WHO 2019 szeptemberében frissült oldalán az áll, hogy évente közel 800 000 ember követ el öngyilkosságot, illetve hogy a 15-19 éves korosztályban a harmadik vezető halál-ok az öngyilkosság. Ha az instagramon nézzük a #suicide-ot, 8 483 883 bejegyzést találhatunk alatta. De a népszerű, sokak által használt www.gyakorikerdesek.hu oldalon is számos hozzászólás található pl. a „Hogyan és hol lennétek öngyilkosok?” kérdésre. 2 A hazai adatok szerint évente 50-70 kamasz veszíti életét öngyilkosság miatt, de a kamaszok körülbelül egyötödének voltak már öngyilkossággal kapcsolatos gondolatai.
Azaz ismét egy olyan tabusított témába futunk bele, amely letagadhatatlanul jelen van. Bizonyos szempontból érthető önvédelemből azzal áltatjuk magunkat, hogy ez a mi családunkban, barátainkkal, tanítványainkkal úgysem történhet meg. Az öngyilkosság ráadásul többszörösen terhelt téma, hiszen a halállal való foglalkozás már önmagában félelmet és alapvetően elfordulást vált ki az emberek nagy részéből. Amíg valaki nem veszít el egy számára fontos embert, addig a halálra csak mint egy nagyon távoli, szinte természetellenes „dologra” tud gondolni. Az öngyilkosság, a halál nehezen tematizálhatóságán túl számos más, végtelenül súlyos kérdést vet fel. Az egyén, a másik, a valós és a virtuális közösség felelősségét. Ráadásul általában nem egyik pillanatról a másikra megvalósuló eseményről van szó, hanem akár nagyon hosszú ideig tartó, előjelekkel teli folyamat vezet el egy-egy megvalósult, befejezett öngyilkossághoz.
Ha egy osztályfőnöki óra keretében tematizáljuk az öngyilkosság jelenségét, akkor természetesen a tanárban felmerülhet az az etikai kétség, hogy ezzel nem éppen ő ajánl-e fel, ha indirekt módon is, megoldási lehetőséget egy-egy, akár szuicid hajlamot mutató diáknak. Nagyon nehéz megtalálni az egyensúlyt, hogy a téma felvetése, valamelyes körüljárása úgy történjen meg, hogy súlyosságát maximálisan érzékeltetni tudjuk, ám a diákok mégse vegyék riogatásnak, ne ijedjenek meg tőle. Természetesen az, hogy egy fikción keresztül közelítsünk meg egy-egy témát nem minden esetben és nem az egyedüli üdvös megoldás, ám az eltávolítás és az őszinte beszéd szinte mindig lehet hasznos, célravezető.
Jónína Leósdottír Halálkomoly című 2011-es regénye is lavírozik a távolságtartás és a bevonódás között. A regény alapvetően nem tragikus hangoltságú, sokkal inkább az életről szól. Kerettörténete röviden annyi, hogy egy tizenhét éves lány, miután öt osztálytársa, akikkel együtt csoportmunkáztak otthonukban, elmegy, talál egy segélykiáltásnak tűnő verset az asztalon. Nem tudhatja, ötük közül ki írhatta, de mélyen átérzi felelősségét a helyzettel kapcsolatban, majd barátnőjét és ikertestvérét beavatva nyomozásba kezd. A könnyen olvasható regényben sorra ismerjük meg a vers potenciális szerzőit, és a végén egy váratlan fordulat azt mutatja, ha indirekt módon is, de volt értelme a nyomozásnak.
Azaz úgy olvashatunk egy könyvet az öngyilkosságról, hogy a történetben senki nem hal meg, nincs megrázó dráma, inkább könnyedek a nyomozás epizódjai, a probléma azonban mégsem súlytalanítódik el.
Mindezek miatt akár már 9. osztályban is tematizálható a kérdés a könyv kapcsán, az alábbi szempontok végigvitelével.
1. Cím és borító vizsgálata: Mikor, hogyan, milyen jelentésben használjuk/használjátok ezt a szót? Mekkora súlya van az előtag jelentésének? Hogyan súlytalanítódik el? A borítókép milyen asszociációkat vált ki? Hogyan hat a címmel együtt?
2. Szerintetek miről szól a mellékelt szöveg? (Lsd.: Függelék, 1.) Ha egy ilyen szöveget találnál otthon vagy az iskolában, mit tennél vele? Miért? (Valószínűleg eltérő reakciók jönnek. Érdemes ezek mentén csoportokat kialakítani, a csoportok beszéljék meg a véleményüket alátámasztó érveiket, majd a csoportok szószólói között rendezzünk vitát az álláspontokról. A tanár elsősorban csak mint moderátor van jelen.) Ha a pedagógus szükségesnek látja, akár a könyv történetétől függetlenül is kontextualizálhatja a szöveg megtalálását: egy olyan társaság után maradt ott az asztalon, akik amúgy jókedvűnek tűntek, mindenki ismer mindenkit. Vicc, segélykiáltás?
3. A barátnők nyomozásukhoz leírják azt a két tulajdonságot, amely a felmerülő személyekhez rendelődik bennük. (Függelék 2.) Te kivel kezdenéd a nyomozást és miért?
Ez a feladat a sztereotípiákra is ráirányíthatja a figyelmet, de közben összefüggésbe hozhatjuk azzal is, milyen elképzelés lehet a diákok fejében a depresszióról, bizonyos személyiségjegyekről és azok öngyilkossági hajlammal való összekapcsolhatóságáról.
2023.03.15. Kiderült, ki fenyegette meg robbantással a zalaegerszegi iskolákat
Elfogtak a rendőrök egy 15 éves diákot, aki a gyanú szerint egy hónap alatt háromszor is bombarobbantással fenyegette meg Zalaegerszeg több oktatási intézményét – közölte a Zala Vármegyei... (Forrás: Mandiner)
2023.03.14. A CIVIL KÖZOKTATÁSI PLATFORM A CIVIL SUGÁRÚTON!
Idén lesz 175 éves az 1848-as forradalom és szabadságharc, így 48 órás ünneplésére, emlékezésre, demonstrációra, civil együttlétre hívnak mindenkit a szervezők 2023. március 14–15... (Forrás: ckpinfo)
2023.03.08. KELL AZ ORSZÁGNAK ENNYI EGYHÁZI ISKOLA?
Amennyiben valóban az egyházi oktatási intézmények túlzott elszaporodására adott válaszféleség lenne a törvénymódosítás, helyes lehet feltenni a kérdést: jól van ez így? Kinek jó... (Forrás: Szemlélek)
