Van vészkijárat!

2. Trevor

„Tudatni akartuk a fiatalokkal, hogy rendben van, ha valaki kinyújtja a kezét, és segítséget kér. Mindig lesz valaki, hogy meghallgassa a problémáját.

Ha tizennégy évesen értettem volna, hogy az emberi lét egyik elengedhetetlen kelléke, hogy segítséget kérünk, akkor megkaptam volna a segítséget, amire –inkább előbb, mint később – szükségem volt.”

Ez az idézet egy Utószóból származik, mégpedig James Lescesne Trevor című, 2014-ben megjelent könyvéből. Az Utószó tartalma természetesen szinte bármely probléma, konfliktushelyzet esetén érvényes lehet, azonban a könyv végén olvasva egyértelmű, hogy a szexuális identitás, másság kapcsán fogalmazódik meg.

A szexualitás, a párkapcsolat nemcsak az osztályfőnöki órákon merülhet fel iskolai tematikaként, hanem a 7. osztályos erkölcstan tananyag részét is képezi. És persze, mindannyiunk életének egyik legfontosabb területe. Mégis, az erről való beszéd, minden 21. századi felvilágosultságunk ellenére, még mindig nem megy. Tartok tőle, hogy a családokon belül sem, az iskolákban azonban, diák-tanár diskurzusban még kevésbé.

Az iskolai szexuális felvilágosítás gyakran kimerül az óvszerhasználat bemutatásában, illetve nemi betegségeket ábrázoló, elijesztő képek vetítésében. Nem vitatom ezek fontosságát, de az érzelmi-lelki attitűd kialakítása, a pszichoszociális háttér érzékenyítése nélkül, valószínűleg ez a „technikai segítség” önmagában roppant kevés.

És emeljük a téteket, ha ráadásul nem is egy heteroszexuális párkapcsolat érzelmi alapjairól, mibenlétéről, a szexualitás kiegyensúlyozott megtalálásáról van szó, hanem magának a nemi identitásnak a kérdéséről, a szexuális orientáció által felvetett elbizonytalanodásokról. Hiszen ennek kapcsán az előítéletes gondolkodás és magatartásmód, különböző típusú bántalmazás és kirekesztés is megjelenhet. És ez az előítéletes, megbélyegző, kirekesztő magatartás, sajnos, egyáltalán nem kirívó, vagy kivételes.

Azaz, az erről való beszéd a pedagógustól ismét csak nagyon sokféle irányú felkészültséget, empátiát és kiegyensúlyozott beszédmódot kíván meg.

Szinte már közhelynek számít, hogy egyfelől a kiskamaszok körében, azaz 12-13 éves kortól már gyakorlatilag nagyon széleskörűek az „ismeretek” a szexualitásról és a nemiségről, másfelől – mivel ezek általában nem „legális” forrásokból szerzett ismeretek – egyértelműen csak zavart, frusztrációt keltenek. Semmiképpen nem készítenek fel semmire, a legkevésbé sem segítik az önismeret fejlődését, és végképp nem támogatják az úgynevezett másság elfogadását sem magunkban, sem a környezetünkben.

(Véleményem szerint a „másság” szó használata eleve problematikus, mert valamilyen normától való elkülönböződést jelent, és attól tartok, ha ez a szexuális identitással kapcsolatban merül fel, eleve negatív előjelet kap.)

A téma megközelítéséhez az előző cikkhez hasonlóan egy szövegalapú feldolgozást szeretnénk ajánlani (lesz később a módszertan még változatosabb is!), azaz a függelékben ismét olvashatók lesznek a könyvből lineárisan haladva kiragadott szövegrészletek, amelyeket a fókuszt már irányító kérdések vezetnek be.

Ebben az esetben is érdemes a kiscsoportos feldolgozás. Ha a tanár kellően érettnek tartja osztályát/csoportját az önálló munkára, akkor az is elképzelhető, hogy a diákok, kisebb csoportokban maguk beszélik meg a kérdések és a kiemelt szemelvények kapcsán felmerülő gondolataikat, és a végén egy nagy közös beszélgetésbe folyik bele minden érv.

Természetesen, ha komplexebbé szeretnénk tenni a programot, a téma megközelítését, mindenképpen érdemes elhívni az LMBTQ szervezet önkéntes munkatársait egy beszélgetésre, illetve szeretettel ajánlom figyelmükbe a SOKSZÍNŰSÉG Oktatási Munkacsoport nemi sztereotípiákkal kapcsolatos kiváló foglalkozástervét.

Végül visszatérnék magához az íróhoz, James Lescesne-hez, akinek serdülőkori énje –saját bevallása szerint –nagyon hasonlított Trevor figurájára: „más életet élt kifelé, mint befelé, és ahogy felvállalta identitását, úgy került egyre távolabb tőle családja.” Mindezen személyes motivációk, majd a könyve, az abból készült monodráma, s egy 1997-es Oscar-díjas rövidfilm sikerének köszönhetően 1997-ben elindult, és azóta is aktívan működik a Trevor-project, nagyon széles tevékenységi körrel, évente sok tízezer fiatalnak nyújtva segítséget.

Ide kattintva megtaláljátok a könyvhöz készült Függeléket, amelyben részletesen olvasható a módszertani ajánlás.