Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesülete
2005. július 31. vasárnap, 23:59
Címkék:

Tusa Cecília

A multikulturális nevelés létjogosultsága és szükségessége az Európai Unióban

I. Fogalmi értelmezés

I.1. Multikulturalizmus

A multikulturalizmus fogalmát sokféleképpen magyarázták a történelem folyamán. Sokan, többek között Mihály Ildikó (2001/4) is, a multikulturalizmust kizárólag egy ország határain belül értelmezi, az ott élő többségi és kisebbségi népek jegyében. Számára „a multikulturális fogalom […] kölcsönös együttélést és megértést jelent egyazon társadalomban élő különböző kultúrák között.” Véleményem szerint ez egy elég szűk behatárolás. Ugyanis egy közös szempontrendszerű, azonos jogokkal rendelkező, hasonló célokat kitűző országokból álló európai közösségben ugyanúgy szükség van kölcsönös együttélésre, hiszen a határok politikai és gazdasági értelemben vett megszűnésével a különböző népek egymás mellett élésére kerül sor. A megértés pedig ősidők óta alapfeltétele a sikeres együttműködésnek. Ha nem egyazon társadalmat, hanem egyazon közösséget, ez esetben az Európai Uniót vesszük figyelembe, a fogalom kiválóan értelmezhető különböző kultúrájú országok esetén is.

Mihály Ildikó (2001/4) további fogalomértelmezésbe bocsátkozik, s „az interkulturális terminust a kultúrák közötti interakció értelmében” használja. Felmerül azonban a kérdés, hogy ha a multikulturalitás a különböző kultúrával rendelkező csoportok, népek, országok egymás mellett élését és egymás elfogadását jelenti, akkor nem válik-e ez elsőszámú feltételévé az interkulturalitásnak, azaz az együttműködésnek. Továbbá hogyan lehet elkülöníteni a gyakorlatban az egymás mellett élést és együttműködést egy ország viszonylatában, ahol többség és kisebbség egymás melletti szomszédságban éli mindennapjait. Véleményem szerint e két fogalmat, mint egymás folytonosságát kell kezelni, ahol a multikulturalitás kialakulásának egyfajta lépcsőfokaként értelmezendő az interkulturalitás is; igaz, kitágítva ezzel az előbbi fogalom jelentését.
Számomra, és az Európai Unió szemszögéből nézve a multikulturalitás nem csak a kultúrák passzív egymás mellett élését, hanem azok aktív együttműködését, egymás segítését, tapasztalatok kölcsönös cseréjét jelenti.

I.2. Kulturális evolúció

Az előbbiekben tisztázásra került, hogy a multikulturalitásnak többféle értelmezése lehetséges, attól függően, hogy a fogalmat tágabb vagy szűkebb értelemben vizsgáljuk. Ám arról nem esett szó, hogy maga a kultúra hogyan alakul ki egy közösség életében, s mit jelent tagjai számára.

Csányi Vilmos (1999: 247) szerint „az emberi kultúrák lényegében a szociális vonzódás, a kommunikációs kényszer és a tárgyszeretet által folyamatosan működtetett funkcionális szabályrendszerek.” Ez a definíció három lényeges dolgot foglal magába, mégpedig az ember, mint szociális, társadalmi lény szerepét, a kommunikációt, azaz gondolataink, érzéseink, belső világunk kifejezésre juttatásának eszközét, valamint a ragaszkodást a minket körülvevő materiális, azaz tárgyi világhoz. Ebből is látszik, hogy a kultúra jóval több, mint adott nyelv és adott szokások rendszere.

Teljesen egyetértek Csányi Vilmossal (1999) abban a tekintetben, hogy hibát követnek el a kultúra tanulmányozói akkor, amikor a kulturális rendszerek helyett megelégszenek egyes kulturális jegyek, tárgyak, szokások és a nyelv tanulmányozásával.

Ez csupán első lépcsőfok lehet, de a kultúra teljes megértéséhez ezek összességét kell vizsgálni, és a tökéletes megértés érdekében azonosulni kell a kultúrával, azaz benne kell élni.
Éppen ezért a multikulturális nevelés feladatkörébe nem csak a nyelvek oktatása és a kultúrák megmutatása tartozik a jövő Európájában, hanem az érdeklődés felébresztése is. Ezt pedig olyan erős motivációvá kell fejleszteni, ami arra készteti az egyént, hogy ellátogasson az adott idegen nyelvi területre, az adott kultúrába, és megelevenedjenek előtte az eddig tanultak, élőben tapasztalja meg a könyvszagú tényeket.

Ehhez azonban még szükségünk van egy kis időre. Most, hogy beléptünk az Európai Unióba, egy közösségbe, új beállítódásra van szükségünk, nyitottabbá kell válnunk az idegen nyelvek és kultúrák iránt. Utazási ambícióinkhoz pedig komoly anyagi fedezetnek kellene társulnia. Kajtor Zsuzsa (1999/11) már négy évvel ezelőtt hangot adott az azóta sem enyhülő problémának:

„Azt gondolom, a nyugat-európai országokban az a nagy előny, hogy az ottani diákok utaznak. A hollandok tudnak négy nyelvet, mert mindenhova eljutnak cserediákként. Magyarországon ez nem valósulhat meg teljesen. A szegénység az egyik oka ennek.”

Németországban ez már elindult a megvalósulás útján. A német hallgatók ma már kevésbé tudnak elképzelni olyan 3, 4 vagy 5 éves tanulmányi időszakot, amelynek keretein belül egy szemesztert ne töltöttek volna külföldön. Azokon a szakokon, ahol kötelező szakmai gyakorlatot kell teljesíteniük, még nagyobb a külföld iránti vonzódás, hiszen a külföldön eltöltött szakmai gyakorlat sokkal nagyobb értékű a későbbi munkahelyen, mint a hazai. Ez azért van így, mert a vállaltoknak szükségük van az idegen környezet tapasztalatára, a megvalósuló jobb rendszerek hazai modellezésére, a fejlettebb technikák alkalmazására. Éppen ezért fontos számukra a dinamikus, külföldöt megjárt ‘sokat látott és sokat tapasztalt’ munkaerő.

Ez a tendencia érezhető a francia egyetemeken is. Itt a nyelvszakosok esetében alapvető feltétele a nyelvtudás tökéletesítésének a külföldön eltöltött minimum egy szemeszter.

Nantes-i tartózkodásom ideje alatt többekkel beszéltem, akiknek az volt a véleménye: nem törekszem arra, hogy itthon (Franciaországban – A szerk.) tanuljak meg tökéletesen németül. Majd ha átmegyek Németországba, ott úgyis gyorsan és észrevétlenül megtanulom a nyelvet.

Ők tehát arra számítanak, hogy a kulturális közeg hatása elősegíti nyelvtanulásukat. Ez az elvárásuk teljesen logikus és helyénvaló. Ismert és bizonyított ugyanis az a tény, miszerint anyanyelvi területen sokkal gyorsabban, hatékonyabban és könnyebben lehet elsajátítani az idegen nyelvet, mint iskolai órákon vagy magánórán otthon. A francia egyetemek az elmúlt időszakban még azt a problémát is áthidalták, hogy diákjaik nem éppen utazókedvükről voltak híresek. Német oktatókat, vendégprofesszorokat hívtak meg hazájukba, akik aztán nemcsak nyelvüket, hanem oktatási tapasztalataikat és kultúrájukat is magukkal hozva jelentős hasznára váltak az idegennyelv-oktatásnak.

A kultúra az egymáshoz tartozás jele is, az egyénnek a közösségvállalását fejezi ki. Pontosan emiatt nem megalapozott az emberek azon félelme, miszerint az iskolákban a több nyelv tanításával, illetve több kultúra megismertetésével a gyerekek eltávolodnak saját kultúrájuktól, és összezavarodnak a többféle rendszer megismerése után. Éppen ellenkezőleg reagálnak a diákok az idegen kultúrákra. Nyitottsággal fordulnak feléjük, és állandóan hasonlóságokat, különbségeket keresnek saját és mások kultúrájában, nyelvében. Éppen ez az, ami lehetővé teszi számukra az elkülönítést, és annak tisztázását, melyik kultúrához tartoznak ők, s melyikhez tartoznak mások. Bár elképzelhető, hogy egy magyar diák külföldi tanulmányútja révén találkozik másfajta szokásokkal is, a neki tetszőt fel is veszi, gyakorolja, de egyértelműen tudja, ezt már egy másik kultúrából hozta. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy tovább ne ismerné a magyar szokásvilágot, ne tudná, milyen a magyar tánc, mik a tipikus magyar ételek, vagy hogyan üdvözli egymást két magyar jó barát.

Drezdai tartózkodásom alatt megismerkedtem egy magyar lánnyal, aki már két éve kint él. Kultúrájában lengyel barátja révén keveredik a magyar, lengyel és a német szokásvilág. De tisztában van vele, mikor melyiket alkalmazza. Ha egymással találkoztunk, magyarul beszélgettünk, meséltem neki a magyar felsőoktatási rendszerről, magyar módra üdvözöltük egymást (puszival, és nem, mint a németek, átkarolással), magyar módra ebédeztünk, levessel és másodikkal, no meg desszerttel és magyar zenét hallgattunk.

Amikor barátja otthon volt, németül beszélgettünk, de lengyelül köszöntünk egymásnak, lengyel szokás szerint ittunk némi étvágyhozót vacsora előtt, és vendégül láttuk a váratlanul betoppanó lengyel barátokat.

Amikor meglátogattam a munkahelyén, németül beszélgettünk, hogy német kollégái mindent értsenek, bemutatott mindenkinek amolyan német szokás szerint, de szolidan mindenkinek csak a nevét árulta el, és semmi többet nem mondott róluk, hiszen ez nem szokás a németeknél. Magyar módra már biztosan elmesélte volna életük történetét. Röviden kávéval és üdítővel kínált, majd pedig megkért, jöjjek vissza munka után, mert neki most még néhány dolgot el kell intéznie. Noha a munkaidőből már csak félóra volt hátra, nem hagyta ott munkahelyét, nem csevegett velem, hanem a német precizitás jegyében pontban munkaidő lejártakor lépett ki a kapun.

A három kultúra és a három nyelv tehát tökéletesen megfért egymás mellett, nem jelentett problémát az egyes kulturális rendszerek elkülönítése.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

Vissza
Sajtófigyelő
2022.10.07.
Nemzetközi normáknak sem felel meg a magyar tanárok sztrájkjogának csorbítása
A pedagógusok fizetése alacsony Magyarországon, ezt szinte mindenki tudja. De miért szerepel a tüntetések molinóin, hogy a sztrájk alapjog? Miért követelik vissza a sztrájklehetőségüket...
(Forrás: euronews)
--
2022.10.07.
A katolikus püspökök is tisztában vannak pedagógusaik „nehéz helyzetével”
„A katolikus egyházmegyei fenntartók minden esetben az Alaptörvénnyel, illetve a hatályos jogszabályokkal összhangban álló intézményi működés mellett elkötelezettek. A jelenlegi helyzetre...
(Forrás: 444.hu)
--
2022.10.07.
Megelégelték a diákok, hogy velük zsarolják a tanáraikat Interjú a Diákok a Tanárokért mozgalom elnökségével
abár a teljes társadalmi szolidaritás vagy az általános sztrájk, sőt forradalom (?) még várat magára, és a tüntetés maga is inkább apolitikusnak tekinthető koncertezésbe fulladt, aki kint...
(Forrás: mérce)
--
2022.10.07.
A FINN CSODAISKOLÁKBAN SEMMI OLYAN NEM TÖRTÉNIK, AMIT NE LEHETNE BÁRHOL, AKÁR INGYEN IS MEGVALÓSÍTANI
Az iskola nyitott volt számunkra, amúgy is rendszeresen járnak oda a világ minden tájáról. Az első, ami feltűnt, a hihetetlen tisztaság. Sehol egy porszem, még a szekrények teteje is tükö...
(Forrás: Qubit)
--
2022.10.07.
Tengernyi kockázatot hordoz, ha nem foglalkoznak eleget a médiaműveltséggel az iskolában
A digitális térrel kibővült valóság számos kockázatot hordoz a gyerekek egészséges személyiségfejlődésére. Az online térben túl könnyen férnek hozzá ártalmas tartalmakhoz (pl. pornogr...
(Forrás: g7.hu)
--
2022.10.07.
A tanárok ma nyitott kapukat döngetnek
Gulyás Gergely kancelláriaminiszter az elmúlt hónapokban többször is ismertette, hogy tervben van egy kiemelt pedagógus-bérfejlesztés. Azt a tényt viszont nem lehet mellőzni, hogy 2020-tól...
(Forrás: Mandiner)
Címkék
agresszió civilek család digitális nemzedék együttműködés erkölcs esélyegyenlőség esélyek felelősség film filmklub generációk gyerekek gyermekvédelem hátrányos helyzet IKT integráció irodalmi mű feldolgozása iskola iskola és társadalom kapcsolatok kommunikáció konferencia konfliktuskezelés kreativitás kutatás könyvajánló közösség módszerek OFOE oktatás oktatáspolitika osztályfőnöki szerep pedagógia pedagógus pedagógusok pályázat rendezvény szabályok szakmai szervezet szülő szülők tanulás tanár-diák kapcsolat tehetséggondozás társadalom történelem verseny virtuális kongresszus ünnep