A multikulturális nevelés létjogosultsága és szükségessége az Európai Unióban
III. A multikulturális nevelés
III. 1. Feladatköre
A multikulturális oktatás olyan, többnyire formális oktatást jelent, amely két vagy több kultúrát is felölel. Olyan kompetenciákat kell kialakítson a tanulókban, amelyek képessé teszik őket arra, hogy szembenézzenek a nemzetközi közösségekben meglévő sokszínűséggel és különbözőségekkel, és megtanulják kezelni ezeket. A multikulturális nevelés arra törekszik, hogy a különféle kultúrákkal és kulturális csoportokkal való együttműködést megalapozó kognitív, verbális és nonverbális készségeket fejlesszen ki, a más csoportokkal való kommunikációt lehetővé tevő képességekkel együtt. A multikulturális nevelés során tanítani kell a kulturális különbségek és a társadalomban levő emberi viszonyok jellegzetességeit, és alkalmat kell teremteni a kulturális pluralizmusra és a toleranciára való képességek kialakulására. Ezt nagymértékben segítheti a kulturális sokféleséget elismerő és reprezentáló intézményi környezet, mely kedvező hatással lehet a tanulók motiváltságára is.
Multikulturális neveléssel megakadályozandó bizonyos csoportok marginalizálódása, előítéletek kialakulása, és több kultúra közvetlen találkozása esetén a csoportközi konfliktusok. A különböző kultúrákról szóló ismeretek átadásával pedig az idegen kultúrák mellőzése és elutasítása is kiküszöbölhető. Nem elég azonban hozzávetőleges ismeretek birtoklása, szükséges, hogy a diák pontos, megbízható ismereteket kapjon tanáraitól, környezetétől, amire később az idegen kultúra elfogadását tudja építeni. A passzív elfogadásra pedig ráépül a kíváncsiság, a motiváció, hogy saját tapasztalatain keresztül ismerje meg az adott térséget, népet, nyelvet, kultúrát, s ez vezet el a legmagasabb lépcsőfokig, a sokoldalú megközelítésig.
III. 2. Szerepe
A multikulturális nevelés szerepe először – s ebben igaza van Mihály Ildikónak (2001/4) – a migráció kapcsán merült fel. A hazájukból elvándorlók, legyenek egyedülállók vagy családosok, szembesültek azzal a problémával, hogy nem értették befogadó országuk szokásvilágát, s a befogadók is gyanúsan figyelték az ő rituáléikat. Ezt kiküszöbölendő indultak törekvések arra vonatkozóan, hogy a bevándorlók és letelepedési engedéllyel rendelkezők beilleszkedését nyelvi képzéssel egybekötött kulturális oktatással megkönnyítsék, elősegítsék.
Az egyes törekvések később intézményesített formába léptek, és már nemcsak a többség nyelvét és kultúráját kínálták fel a kisebbség részére, hanem a kisebbség is lehetőséget kapott, hogy népét, nyelvét és kultúráját képviselhesse a ’vendégországban’. Ez például Németországban oly mértékben megvalósult, hogy az igen nagy számban jelen lévő török és lengyel kisebbség nyelvét az egyetemeken választható nyelvként, illetve a tanárképző intézetekben választható szakként kínálják fel a hallgatók számára, mégpedig igen nagy érdeklődésnek örvendve.
A migrációs hullám az Európai Unió bővülésével erősödik, a kultúrák pluralitása megsokszorozódik az Unió közösségén belül, így a multikulturális nevelés szerepe is megnövekszik, mintegy válaszul szolgálva az előbbi jelenségekre. Ezen törekvések természetes közegét elsősorban a nagyvárosok adják, amik szellemiségük, munkahelyteremtő képességük vagy magas fokú szakmai intézeteik révén vonzzák a külföldről érkezőket. Egy nagyváros szellemisége vonzó lehet a művészek, írók, zenészek számára; mint például Párizs vonzza a festőket, Berlin a modern költőket és írókat, Bécs a zenészeket. Ezeknek az embereknek természetes igényük is egyben, hogy a választott ország nyelvét, kultúráját, szokásait megismerjék, a céltól vezérelve, hogy így annak művészetét, költészetét vagy zenéjét hatékonyabban magukba szívhassák, elsajátíthassák.
2002. április 28-án Párizsból Hamburgba utaztam egy éjszakai vonattal, hogy másnap déli 12-kor egy megbeszélt találkozón legyek Koppenhágában. A sors két németül beszélő francia fiatalemberrel és egy németül beszélő amerikai lánnyal hozott össze az étkezőkocsiban. Az egyik fiú két éve Hamburgban dolgozik, az év nagy részét ott tölti, csupán látogatóba megy haza kéthavonta egyszer Párizsba. Tökéletes németséggel beszélt, és a francia vacsoraként szolgáló sajt és bor elfogyasztása után amolyan németesen megivott asztaltársaságával egy sört. A másik fiú francia modern festő, aki Berlinbe tartott egy művészeti kiállításra. A lány a barátnője, kissé törte a németet, ám rendkívül jól kártyázott. Mi négyen, három nemzet tagjai a negyedik nyelvet használva beszélgettünk úticéljainkról, foglalkozásunkról, a kultúra és a művészet 21. században betöltött szerepéről és kibontakozási lehetőségeiről. A nyelvi és kulturális különbségek nem zavartak, hiszen külföldi útjaink révén már rég megtanultuk elfogadni a másik stílusát, az amerikai lány arroganciáját (ahogy saját maga nevezte), a francia fiú ügyetlenségét, és az én magyar zárkózottságomat.
A közös nyelv és a közös útszakaszon eltöltött néhány órás beszélgetés elég volt ahhoz, hogy a multikulturális kapcsolatok hitele bebizonyosodjon. Több kultúra, több hozott nyelv, egy közös kommunikációs kód és négy fiatal kicsinyített mását alkották egy nagyméretű felmérésnek, melynek a címe annyi lehetne: A sokkultúrájú Európa.
2023.07.15. Ilyen se volt még: 171 oktató állt ki a Zeneakadémia autonómiájáért
Alulírott előadó- és alkotóművészek, kutatók és zenepedagógusok, mint a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem oktatói az alábbi közleményt kívánjuk a közvélemény és a fenntartó Kultur... (Forrás: Index)
2023.07.09. Kiválóan fejlesztő általános iskolák. Asztalos György írása
Egy intézmény akkor kerül fel a kiválóan teljesítők listájára, ha az elmúlt öt kompetenciamérésen legalább egyszer a „sárga pont” felette van a „kék vonalnak”. Vagyis a gyerekek... (Forrás: tani-tani online)
