A görög ábécé szinte valamennyi betűje ott csüng a rúdon, amely – nem túl nehéz megfejteni – magát az életet hivatott szimbolizálni. Az ifjú Gamma csak halad az útján, vigyáz, hogy bele ne zuhanjon az óceánba, s a legkülönbözőbb figurákkal találkozva tanulja az életet egészen addig, míg el nem ér az Omegáig. Abszurd de elgondolkodtató mozzanatok az emberi kapcsolatokról és az élet értelméről, ez a lényege Lévay Péter Felfüggesztve című novellájának. Koncz Csilla írása csak egyetlen villanás, nem is annyira egy- inkább félperces novella. Fesztivál valamikor a címe és megeshetne akár Woodstockban, akár a Balaton Soundon: egy másnapos ébredés kiábrándult pillanata.
Lévay Péter – Felfüggesztve
– Hát te ki vagy? – kérdezte Gammát.
– Gamma vagyok – mondta gyanakodva, méregetve az idegent. – És te?
– A nevem Szigma. Miért csüngünk itt?
– Nem tudom. Te is észrevetted, hogy nem fáradunk el a lógásban? Csak ha mozogni kezdünk – most Szigmán volt a sor, hitetlenkedve fúrta kék szemeit Gammáéba.
– Én… Nem mozogtam még. Csak csüngök. Nem jutnék sehová sem. Értelmetlen. Viszont, ha tovább akarsz menni, elengedlek.
– Nem tudom. Igazából örülnöm kéne, hogy találkoztam valakivel – mélázott Gamma. – De úgy érzem, most mennem kell tovább. Viszont nem tudom, hogyan fogunk tudni helyet cserélni.
– Emiatt ne aggódj, én már megtaláltam a módját – mondta Szigma, majd hirtelen elengedte a korlátot, s éles csattanással beleugrott a vízbe. Gamma rémülten kiáltott az előbukkanó szőke fej után:
– Megőrültél! Helyet is cserélhettünk volna! Most meg fogsz fulladni!
– Én már úgyis untam a csüngést. Ha meg is fulladok, addig is élvezem a szabadságot! Sok szerencsét neked! – mondta, majd könnyed úszótempókkal elkezdett távolodni Gammától.
Vajon hogy kerültem ide, és akkor melyik sátorban felejtettem a szüzességemet? Milyen volt a várva várt koncert? Emlékszik rá a fene. Fények, dobok, nyelvek rémlenek. Hol van egy fogkefe?
