2007. december 12. szerda, 13:38
Nem csináltam látványos balhét, hanem…
„Azon konfliktusok között kutakodva, melyekben magam is szereplő voltam, két eset jutott eszembe… A másik eset talán méltóbb a kifejtésre, hiszen egy olyan problémáról van szó, amellyel szinte minden tanári pályán dolgozó kolléga találkozhat, és talán a büszkeségem is ösztönöz arra, hogy elmondjam, hiszen az esetet sikerült az osztállyal közösen eredményesen megoldanunk.” (Pápai Júlia írása)
A budapesti Törökvész úti Általános Iskola három filmet indított a Gyermekszem Filmfesztiválon, a Focihuligánok korcsoportjában elnyerte a fődíjat. A történetben szinte minden előfordul, ami a kiskamaszokat igazán foglalkoztatja: rivalizálás, sport, szerelem. Azt hiszem, nem kell bizonygatnom, micsoda közösségformáló erő, mély együttes élmény egy közös produktum, ezúttal egy valóban élvezhető film létrehozása.
Új rovatunk első cikke több mint két éve jelent meg az Iskolakultúrában. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy egy PISA-eredménnyel ezelőtt. Rövidített változatban olvasható volt az ÉS-ben is „A csőd előtti utolsó pillanat” címmel. 
… Közös munkánk során hamar felfigyeltem néhány általános, a többségüket érintő problémára. A megoldások keresése közben az ősz folyamán ellátogattunk a Kolibri Színházba, ahol megtekintettük az ünnephez kapcsolódó előadásukat, az Októberi napok, naplólapok című előadást. Itt bukkantam rá egy lehetséges megoldásra. (Kerekes János írása)
„És ekkor jön a szöveg. A gyerekanyag egyre rosszabb, rossz gyerekből nem lehet csodát művelni. Az önkormányzat úgysem engedi, mi lesz az idős kollégákkal, meg aztán végső soron nem is annyira rossz ez az iskola. Néha az az érzésem, hogy ennek a hetven embernek a kb. kilencven diplomája csak arra jó, hogy bebizonyítsa, miért rossz, ami van, illetve hogy miért nem lehet semmin sem változtatni. Vajon hogyan fogunk kikecmeregni a középpocsék iskolák csapdájából?” (Federmayer Katalin)
Szombaton kisiskolás gyerekek kutakodtak angyalok és állatok után a Szépművészeti Múzeumban. Nem egyszerű gyerekek ők, hanem az Égi és Földi Nyomozóiroda tagjai. Az angyalok (gyerekek) az egereknek tettek némi szívességet; azaz tüzetesen megvizsgáltak hat fontos műtárgyat – erre azért volt szükség, mert az egereket napközben nem engedik be a múzeumba…
Több mint 20 társadalmi szervezet képviselője jelent meg, és kapott tájékoztatást először is a több intézmény összevonásával létrejött új, számomra áttekinthetetlenül monumentális minisztériumi háttérintézet felépítéséről, terveiről. Portáljuk feltöltés alatt áll, ha elkészül, mindenkinek lesz módja megismerni a szervezeti felépítést. 
December 1-jén került sor Az Utolsó Padban Egyesület konferenciájára „Esélynövelő programok a közoktatásban” címmel. A rendezvény célja az volt, hogy a résztvevők közösen keressenek megoldásokat a hátrányos helyzetű, veszélyeztetett rétegek valós integrációjának, azon belül a roma kisebbség problémáinak megoldására. A szervező egyesület – velünk együtt – tagja annak a civil hálózatnak, amely a szociális kompetenciák fejlesztését tűzte ki célul. A rendezvényen jelent volt Leiner Károly (Zöld Béka tanár úr), az eseményről ő számol be a honlap látogatóinak. 
„… Vagy megállni egy tabló előtt: ő az a tanárnő, akiről még két évtized nyugdíj után is mindenki úgy tudta, hogy a margaréta a kedvenc virágja. Csak azt nem tudta senki, hogy ez azért van így, mert még kezdő tanárként egy külvárosi iskola legnyomorúságosabb, mezítlábas kisdiákja margarétát vitt neki pedagógusnapra, mire ő (mindenféle tréning, előírás nélkül): »Honnan tudtad, hogy a margaréta a kedvencem?«” (Achs Károly)