2015. június 9. kedd, 21:06
Mi 28. (Egy osztályfőnök feljegyzései)
Az elképzelés szerint minden baba fején lesz egy doboz, amin valamelyik kolléga arcképe díszeleg. A "Fáj a fejem" című PaDödő nótára táncolnak. Nincs kötött koreográfia, (időhiány!) mindenki úgy és azt nyomja, amit érez. (Engedélyek a kollégáktól begyűjtve. Jellemző, hogy mindenki kapásból igent mond, kivéve E. nénit, aki arról érdeklődik, hogy "de ugye, nem köpköditek meg?" Mégis mit gondol? Nem megalázni akarunk, hanem valami vicceset csinálni, hogy hadd röhögjenek mások is. Nem rajtunk, velünk. (DZS)
Vezetői pályám elején még találkoztam az iskolában kiabálással a tanár részéről, mára azonban ez teljesen megszűnt. Egyetlen pedagógus sem kiabál. Miért? Mert én sem kiabálok. A probléma rendezése még a legsúlyosabb rendbontás esetén is azzal kezdődik, hogy a diák bejön az irodámba, leültetem, egészen másról elbeszélgetünk, és utána térünk rá a konkrét esetre. Felderítetlen, ki nem vizsgált ügyek nincsenek. A kollégák eltanulták és maguk is alkalmazzák ezt a stratégiát, és nem gondolják, hogy egy gyereket hozzám kellene behozni, vagy hogy minden ügyben nekem kellene igazságot tenni. (K. Nagy Emese)
Peer Krisztina frissen megjelent kötetében érintett szülők, valamint szakemberek folytatnak párbeszédet a szerzővel, ezzel is kitágítva a valóságot, kézzelfoghatóvá téve az olvasó számára a témát. És nem utolsósorban, jelezve az érintett olvasó számára, hogy nincs egyedül. (Földes Petra)
Az Összpróba Alapítvány 2005 óta tart Balatonföldváron Nyári Összművészeti Alkotótáborokat színházi, táncos, zenei és filmes műhelymunkával. A táborok foglalkozásait minden évben elismert szakemberek (színészek, rendezők, koreográfusok, zenészek) vezetik; a szakma olyan képviselői, akik nemcsak az adott művészeti ág jeles alkotói, de egyben jó pedagógusok is.
Az Év tanára díjat ebben az évben alapítottuk. Célunk az volt, hogy kifejezzük tiszteletünket és nagyra becsülésünket azon tanárok iránt, akik áldozatos munkával foglalkoznak a gyerekekkel tanulmányi versenyeinken. Összesen háromszáz diák adta le szavazatát. A diákoknak 4-5 mondatban meg kellett indokolni, miért nevezik az adott tanárt, majd konkrét példákat is fel kellett sorolniuk. (Kraulis Mónika)
Mindig jobb akartam lenni, most is, maximalista vagyok. Nem jó tulajdonság, kicsit bele lehet halni. Hiába voltak a gyerekek, szülők, kollégák elismerő visszajelzései, mindig arra törekedtem, hogy jobban, másképpen is hozzáférhessek a kölykökhöz. Szerencsém van, mert a régi tanítóképzésből, de leginkább édesanyámtól megtanultam a pedagógia igazi alapjait, és erre könnyebben lehetett ráépíteni speciális tudásokat, ismereteket, módszereket, amelyek a falakat képezték. (Leiner Károly)