2005. július 31. vasárnap, 23:59
Miért nem ismerik a fiatalok a XX. század történelmét
Hahner Péter történész „Hol élnek maguk?" címmel nyílt levelet intéz az Oktatási Minisztériumhoz az Élet és Irodalom november 14-i számában. A minisztérium ugyanis azt fontolgatja, hogy a hátrányos helyzetű fiatalok számára az egyetemi felvételihez elég lesz a nyolcvanszázalékos teljesítmény is. A terv akaratlanul is felidézheti a több évtizede a pedagóguspályán működő kollégák fejében a fizikai dolgozók gyermekeinek megjelölését avval a bizonyos „F” betűvel, amely a felsőoktatásba történő bekerülésnél előnybe juttathatta őket, és már a hetvenes, nyolcvanas években is megkérdőjelezhető módon, adminisztratív eszközökkel emelt ki egy tanulói réteget a többiek közül. Egyetértve Hahner Péterrel valóban az érintett fiataloknak „lesz problémájuk, hiszen hiába nyújtanak bárhol is százötven százalékos teljesítményt, azt fogják a szemükre vetni, hogy kizárólag a pozitív diszkriminációnak köszönhetik sikereiket.”
A magyar közvéleményt időben egyszerre, egymással párhuzamosan foglalkoztatja az iszlám jelene és múltja, illetve az uniós alkotmány vitája. Mi az iszlám válságának viszonya a nemzetközi terrorizmushoz? Helyes-e, vagy sem az uniós Európa történeti-kulturális hagyományának összetevői közül csak a kereszténységet megjeleníteni a közirat elvi bevezetőjében? Ilyen kérdéseket újabban a középiskolások is fel szoktak tenni. Pedagógiai szempontból ritka alkalom, hogy a diákok politikai jelenségek történeti hátterére kíváncsiak, s rá lehet vezetni őket, hogy a múlt és jelen kapcsolatának világkulturális jelenségekben találjuk magyarázatát.
Szándékosan nem október 23-án, az állami ünnep napján akartunk egyik nagy halottunkra, Nagy Imrére emlékezni és emlékeztetni. Ez az ember akár a múlt század hőse, a fiatalok egyik eszményképe is lehetne, ha nem gátolná meg mindezt az a szűnni nem akaró törzsi torzsalkodás, mely az '56-os forradalom emlékének igaz felidézését is lehetetlenné teszi.