2014. március 23. vasárnap, 9:30
Fóti Péter: Mi a demokratikus nevelés? – 2. rész
"Megpróbálom a szülőkkel megérteni, hogy rajtuk múlik az emberiség jövője. Ha folytatják gyerekeik életerejének rombolását önkényes tekintélyük erőszakolásával, akkor csak a bűnözés, a háború, a nyomorúság fog folytatódni. Ha folytatják, akkor el fogják veszteni a gyerekeik szeretetét, mert senki nem szereti azt, akitől fél. A gyerekek bölcsek: a szeretetre szeretettel, a gyűlöletre gyűlölettel reagálnak. A szeretetre úgy, hogy ha az valódi akkor képesek lesznek az önfegyelemre a családban."( A.S. Neill)
A feltétlen elfogadást legkönnyebb egy újszülöttre irányuló szeretetünk által megélni és megérteni. Valljuk be, egy ilyen kis lény összességében elég kiábrándító: néha ugyan mosolyog is, de főképpen alszik, eszik, sír, bekakil, bepisil. Mégis szeretjük, úgy fogadjuk el, ahogy van. Ha ugyanezeket a nagypapa produkálja, már közel sem érezzük azt az elfogadást, mint a kisbaba esetén. Mi a különbség? 
A legutóbbi OFOE Filmklubon a Szesztolvajok című filmet láttuk. A film utáni beszélgetés egyik kulcsmozzanata volt az a felvetés, hogy a történet bizonyos értelemben a furfangos szegénylegényekről szóló népmesékre emlékeztet. Nyilván lehet a filmet más megközelítéssel is értelmezni, számomra azonban ez a mesei vonulat a legizgalmasabb. (Szekszárdi Júlia)
Bármennyit is változott a világ, a barátság a mai gyerekek számára ugyanolyan fontos, mint azelőtt. Lehet, hogy más a kapcsolattartás módja, a hobbi, a szabadidős program, a beszédtéma és beszédstílus, de a lényeg ugyanaz. Ezért tekinthetők továbbra is aktuálisnak Bernard Young A legjobb barát című versében feltett kérdések.
Nem szabad elfelejtenünk: bár lehet, hogy valamelyik divatos popsztárt jelölik meg példaképüknek, valójában mi állunk a figyelmük középpontjában. Akkor is, ha ezt letagadják, látszólag nem törődnek vele. De belül, személyiségük mélyén komoly változtatásokat érhetünk el. Ez csodálatos feladat – hivatásunk egyik varázsa. Példaképek vagyunk akkor is, ha nem neveznek így! Ennek megfelelően kell viselkednünk. (Leiner Károly)
Eszembe jut most a fiú is, aki el akart indulni a "Csillag születik"- ben, vagy a "Megasztár" –ban, már nem is emlékszem... az énekhangja bántóan hamis, de nem zavarta, pózolt, belül magát tökéletesnek hallotta, látta. A szülő is telefonált, hogy segítsek. Hogy ott lehessen a gyermeke. Alig tudtam lebeszélni őket arról, hogy ne egy legyen azokból, akiken utána a tv-t nézve röhög az ország, és a YouTube-on majd a világ is... (L. Ritók Nóra)
„Rusz Csilla rendhagyó módon tartja szülői értekezleteit. Azt gondolja, nem arról kellene egy szülői értekezletnek szólnia, hogy a tanár elmondja, melyik gyerek miben rossz. Meg hogy mennyi pénz kell, mennyi szendvics, mit hozzanak a gyerekek osztálykirándulásra stb. Erre más csatornák (levél, üzenőfüzet) is alkalmasak. Ehelyett a drámapedagógia módszereivel közelít a szülőkhöz.” (Achs Károly)
Elmúlt év októberében zajlott le a Deák Diák iskolában egy műhelybeszélgetés az óvoda és az iskola szerepéről a gyerekek bizalomra nevelésében. Most a beszélgetés összefoglalóját közöljük, s rövid időn belül sor kerül majd a négy szekció filmes összefoglalóinak bemutatására is. 