2012. június 3. vasárnap, 9:25
„Egymás terhét hordozzátok” (Gal 6:2)
Vajon azért jelentkezett a szokásosnál kevesebb gyerek az idén, mert a szülők, gyerekek utánajártak, hosszasan mérlegeltek, és bármerre nézve sokkal-sokkal képzettebb tantestületeket, jobb pedagógiai programokat, hitelesebb hangot, hozzáállást, igényesebb műsorokat, nagyobb szabadságot, több autonóm gondolkozású embert láttak? Ha így lenne, fel kellene tennünk a kezünket: tök jól áll a magyar pedagógia, vesztettünk. (Achs Károly)
A 21. századi tanulás és tanítás a digitális generációk sajátosságainak figyelembe vételével hatalmas lehetőségeket nyithat meg, de ennek hiányában az iskola elveszítheti a diákokat. A gyorsan változó világ a gyerekeket megváltoztatta, az iskolát viszont alig érintette meg, ami össze nem illést okoz. Ennek jele az egyre több teljesítmény és beilleszkedési zavarról kiadott diagnózis. Az idegrendszer érése, a gyerekek fejlődése a környezet által meghatározott, és a környezettel együtt megváltozott. A 21. századi tanításnak feladata a bizonytalanság elfogadását a diákok autonómiáján és harmóniáján keresztül támogatni. Ehhez viszont a pedagógusnak és tanításának ebbe az irányba kell változnia. E változáshoz próbál segítséget nyújtani a most induló sorozat (Gyarmathy Éva).
Olyan természetességgel tiporjuk a másik ember jogait, olyan természetességgel nem törődünk még közvetlen környezetünk jogaival, érdekeivel sem, hogy azt rettentően fáj látni. Amikor a diák nem teszi el a mobiltelefonját, zavarja vele az órát és a pedagógus tehetetlen, mert el nem veheti a gyerek tulajdonjoga miatt, akkor a többi gyerek jogai sérülnek. Az egyén jogai érvényesítéséhez a törvényhez fordulhat (pedagógus mégiscsak elveszi, szülő feljelent…), a közösség pedig tehetetlen. (Leiner Károly)
A mai fogyasztói társadalomban a kulturális csatornák – újságok, tévék, rádiók – zabolátlan önmegvalósításra ösztönöznek. A kultúra bizonyos fokig elvesztette moderáló szerepét, nem foglalja keretbe az emberi vágyakat és ösztönöket. Így könnyen szétzilálódik az emberek és társadalmak élete – állítja Hankiss Elemér szociológus.