2019. március 3. vasárnap, 16:29
Titkos recept, avagy hogyan…
Tényleg nem lehet tőlük tanítani. Ha tanítás alatt azt értem, hogy mindenki egyszerre, ugyanazt csinálja, amit mondok. Varga Tamás már úgy harminc évvel korábban tudta, hogy az osztályokban a gyermekek kb. egyharmada tart ott, ahol azt tanterv és tanító feltételezi. Ilyenkor felvetődik a kérdés, hogy... Nem, nagyon sok kérdés vetődik fel. Az egyik az, hogy miért felel az iskola, és kell-e segítenie egy gyermeknek akkor, ha az túlmutat az iskola falain? A társadalmi hátrányok csökkentése elvárható-e az iskolától? (Szabó Anna)
Nagy örömünkre szolgál, hogy Dobay Júlia személyében sikerült a film utáni beszélgetéshez olyan a vendéget hívni, aki az autistákkal történő foglalkozásra szakosodott gyógypedagógusként, valamint a táncterápiát alkalmazó ArtMan Egyesület aktív tagjaként a témához kapcsolódó személyes tapasztalatokkal is rendelkezik. Moderátor: Leiner Károly.
Az integráció kérdése sokunkban sok mindent megmozgat. "Hildaságok" is írt róla egy blogbejegyzést, ami több mint 25 ezer like-ot kapott. Ezt egyrészt értjük, másrészt viszont nem értünk vele egyet. Árnics Katalin gyógypedagógus reflektált is az írásra, amit szakmai hitelessége miatt most megosztunk, hogy a másik oldal is képviseltesse magát (Peer Krisztina).
A Dyslexiás Gyermekekért Egyesület november 19-én 10-től 14 óráig szakmai napot tart a Villányi úti Konferenciaközpontban. Témánk: a kétnyelvűség és a nyelvtanulás. Minden idegen nyelvet tanító tanár találkozik azzal a helyzettel, hogy osztályában diszlexiás tanulók vannak. Hogyan lehet bármilyen idegen nyelvet tanítani olyan gyerekeknek, akiknek – adott esetben - a magyar nyelv elsajátítása, az írás – olvasás-szövegértés is gondot okoz? (Völgyiné Reich Márta az egyesület elnöke)
A kiskölköt kiszúrtam magamnak. Nem volt nehéz. Ugrómókus. A neve állandó használatban. Még nincs papírja, csak helyzet. Három osztálytársa jár hozzám. Majd egyszer ő is fog, de a folyamat hosszú, addigra az elmaradás hatalmas lesz. Kérdezem a tanító nénit, vihetem-e őt is a másik két fiúcskával?– Bármikor, bármelyik óráról. Vidd csak! – annyit tesz még hozzá: sötét (Szabó Anna).
Az Állampolgári Részvétel Hetén a Civil Közoktatási Platform szakmai fórumot szervez szülők és szakemberek, valamint diákok számára közösen a Lépjünk, hogy léphessenek Közhasznú Egyesülettel, a CsakEgyüttVanEsély csoporttal és az Osztályfőnökök Országos Szakmai Egyesületével. Időpont: 2017. május 23. kedd, 17:00 órától, helyszín: Gödör Klub (1061 Budapest, Király u. 8-10). 
Ha jól emlékszem, egy gimnáziumi tanulónak a 70-es években általában legfeljebb 5-6., elvétve 7 órája volt. Igaz, akkor még szombaton is volt tanítás. Mégis volt idő pihenésre. Most az 5 tesi óra (rohadtul megutáltatták sok gyerekkel, csak jelzem!), meg az etika, meg fejlesztő órák (du. háromig, négyig!) miatt délutánra a gyerekből marad egy kifacsart citrom. Másnap pedig újra beszáll a mókuskerékbe. Öt kemény napon át (Pfeifer Erzsébet).
A beiratkozások után az iskola már ismeri leendő diákjai adatait, fel lehet tehát készülni a sajátos nevelési igényű gyermek, gyermekek fogadására. Minden esetben egyeztetnék a pedagógusokkal, s megkérdezném őket, hogy tudják-e vállalni az integrációs folyamatból rájuk háruló feladatokat. Erre a kérdésre mindenkinek válaszolnia kell! Egy alsó tagozaton jól induló integrációs folyamat csak akkor lesz hatékony, ha a felsős szaktanárok tovább viszik! Ha nem érezzük magunkat kompetensnek, akkor nem vállalhatjuk fel az integrációt. Nem szabad felvállalni! Nem befőtteket akarunk a padokban! (Leiner Károly)