2011. október 30. vasárnap, 12:03
„Szerintem a halált nem lehet megérteni, felfogni”
A pedagógiának nincs mindenki számára használható eszköztára a halál közvetlen élményének a feldolgozására. Hogy hogyan lehet mégis megtenni ezt? A gyerekek érzelmi állapotát, érettségi szintjét, érintettségét szem előtt tartva empátiával, tapintattal és hitelesen. (SZJ)
A Budapest Film Zrt-vel közös filmklubunkban a 2014/2015. tanév második felében folytatódott felnőtteknek gyerekekről szóló sorozat hat első sorban kamaszokról szóló filmmel. Szeptembertől olyan sikeres hazai alkotásokat láthattunk, melyek tökéletesen alkalmasak arra, hogy formanyelvükkel, látásmódjukkal, történetükkel a fiatalabb generációkat is megszólítsák.
Nekem az éjjeli menedékhely atmoszféráját idézte a két novella. Gellér Barnabás diákja dolgozatírás helyett a honfoglalás korába álmodja magát, de az ősök körül mintha a mai hajléktalanok lepusztult világa sejlene fel vasúttal, rejtélyes bakterrel és különös beszélgetésekkel. A megírandó dolgozat címe a Magyar álom, a novelláé pedig: Egy magyar élet kicsinyke tragédiája. Antal Attila írásában az alkoholista Robi bá is mintha az álom és a valóság határán botorkálna. Saját törvényei vannak, azok szerint él és szitkozódik. Tökéletesen beleillene ő is a másik novella által ábrázolt sivár világba. "Az erő legyen veled!" – így szól a mottó. 