2016. október 3. hétfő, 8:40
Merre tovább? 2. – Korán felnőni. De így?
Egyszer kijött hozzám a konyhába, és lehorgasztott fejjel elkezdett mesélni. Nem beszélgetni akart, csak beszélni, valakinek elmondani, hogy egyszer az apja feküdt a kádban, "teljesen kivolt", és őt (az akkor 11 éves kölyköt) kérte meg, hogy lője be neki a drogot, mert már erre sem volt képes. És, hogy mennyire félt, de hát az apja kérte, meg kellett tegye, és jött a vér, és nagyon rossz volt (Gyulai Zsuzsa).
A Magyar Idők című napilapban ez év március 24-én jelent meg Romhányi Tamás Baloghné gyűrűje című riportja a következő indítással: Nyomortelepeken missziós küldetést teljesítő orvosok tapasztalatai szerint a legszegényebb családok sajátos nagyvonalúsággal bánnak az egészségükkel. Erre a cikkre reflektál Szabó Anna, vakokkal és gyengénlátókkal foglalkozó gyógypedagógus.
A szerző, L. Ritók Nóra a most kilencéves Brigitta példáján keresztül mutatja be a szegregátumban élő gyerekek helyzetének kilátástalanságát, és bizonyítja, hogy amennyiben nem történik e téren gyökeres változás, mindannyiunk számára meglehetősen szomorú jövő prognosztizálható.
Nem tudom, sokszor mi a nehezebb. Partnerré tenni a szegregátumban élő szülőket, vagy a belefáradt, fásult, eszköztelen pedagógusokat. Most úgy tűnik, a szülőkkel sikeresebbek vagyunk. Mert ők most jobban szerepeltek. Képesek voltak jól kérdezni. Megfelelő hangnemben, a problémára fókuszálva. (L. Ritók Nóra)
Amit az utolsó években kifejlesztett magában, az a túlélés. Hogy ne ordítsa rekedtre magát. Ne kezdjen el bőgni. Hogy tudja könnyedén venni. Már csak az érdekli, mikor mehet haza. Váltson pályát? Mire? Mihez kezdjen majd’ 50 évesen? Neki kellene valami segítség. Neki, és a hozzá hasonlóknak. Akik nap, mint nap a HHH-s gyerekekkel küzdenek. Nekik nem a turulmadár, vagy a katolikus szabályok szerinti szexuális élet ad kapaszkodót. (L. Ritók Nóra)
Azt hiszem, ezzel a problémával rendszerszinten kellene szembe nézni. Nem annak a tanító néninek, aki decemberben letett elém a padra egy kupac érintetlen tankönyvet, és azt mondta: úgy tudom, ti foglalkoztok ezzel a gyerekkel. Tudom, még nem magántanuló, de nem akarjuk itt. Nem bírunk vele. Nem bírok még 23 HHH-s mellett egy ilyennel! Rettenetes, elviselhetetlen. Szófogadatlan, agresszív, mocskos szájú. Kezelhetetlen. Itt vannak a dolgozatok kérdései, ami alapján majd leosztályozzuk. Nem kell bejönnie sem. Elég, ha ti behozzátok a dolgozatokat. Hogy az adminisztráció rendben legyen (L. Ritók Nóra).
Az Igazgyöngy Alapítvánnyal együttműködő egyetemista önkéntesek a műhelyfoglalkozás keretében a társasjátékok fejlesztő lehetőségét mutatták be, és néhány a halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek körében is alkalmazott játékot kiscsoportokban ki is próbáltak. 