2013. június 12. szerda, 15:09
Mi tesz engem azzá, ami vagyok?
A Jedlik Ányos Gimnázium 11.évfolyamának két osztályában valósítottam meg a projektet. Ez egy „nagy kutatás” része, mely pl. a tavalyi Semmi-projektre épül, ahol már kortárs szövegekkel dolgoztunk. A diákokkal jó kapcsolatom van, közös bizalmon épül, mely során én alapvetően a moderátor szerepét öltöm magamra. Nagy hangsúlyt fektetek a személyes véleményszabadságra, a toleranciára, a figyelemre, arra nevelem őket, hogy fogadják el egymás véleményét, és merjenek gondolkodni, a szöveget nyílt terepként képzeljék el (Csobánka Zsuzsa).
November 6-án Az állampolgár című magyar filmet nézzük meg. A film utáni beszélgetés vendége a nemzetközi sikereket is aratott film rendezője: Vranik Roland. Részlet egy nézői véleményből: "Tegnap láttam moziban és még mindig a hatása alatt vagyok. Azt hiszem ennél hitelesebben nem is lehet bemutatni mit jelent menekültnek lenni, és teszi mindezt úgy, hogy az események egy egészen békés kispolgári környezetben zajlanak. Nincsenek halottak, mezítláb fagyban menetelő emberek, nem éhezik senki, és mégis teljes súlyával ránk nehezedik milyen is a menekült-lét."
A fejlődés egy-egy adott pontján szükség van jelentős változásra és változtatásra, mert ezáltal lehet egy újabb szakaszba jutni. A változtatás elkerülhetetlen, hiszen a fejlődés a korábbi kereteket meghaladta. A változtatás elkerülése végzetes, mert a régi páncél szűkké vált, és megnyomoríthat. Ahogyan a vedlés, a fejlődési krízis is egyszerre veszély és lehetőség. A korábbi páncél, azaz a kialakult viselkedési és önvédelmi rendszer megszűnik, s ez védtelenné tesz (Gyarmathy Éva). 
Én meg odafordulok, ahol már csak a tárárá-bumsztiré teljesíthetné ki a hangulatot. Míg a kicsire csukódott oktatóprogramok ablakait nyitogatom, s korholom őket a korábbi hangerő miatt, szomorú vagyok. Megszenvedett tudásom, hogy ha szeretném megállni a helyemet, nem téphetem ki a gyökereim felét. Sőt, más sem teheti velem. Büntetlenül. (Szabó Anna)
Az OFOE filmklub 2014 november 4-i vetítésén Pepe Danquart francia rendező németekkel és lengyelekkel koprodukcióban készített filmdrámáját nézhetjük meg. A film fő mondandója, hogy miként tud küzdeni egy nyolc-tíz éves gyerek az áldozattá válás ellen, a benne egyre erősebben megnyilvánuló élni akarás miként teszi már-már emberfelettien bátorrá, s hogyan válik sorsának irányítójává, ami végül is lehetőséget ad a megmenekülésre, a túlélésre. (Schüttler Tamás)