2019. június 18. kedd, 19:46
Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de
Jó gyorsan el kéne gondolkozni, hogy akkor a mostani folyamatok közül, melyik az, ami nem érint téged, mert pont sikerült betolnod az egyháziba, alterba, magánba, tancsopiba. Aki azt gondolja magában, hogy őt nem érinti, annak jó, ha tudja, hogy de, sajnos. A méhek pusztulásába is simán beledöglesz, és nem lesz erről kikérve az értelmiségi véleményed (Rózsa Ildikó).
Lannert Judit az Országos Közoktatási Intézet Kutatási Központjának volt igazgatója, a T-TUDOK Tudásmenedzsment és Oktatáskutató Központ alapítója, oktatáskutató, adott egy rendkívül lényegre törő (sokunk számára megrendítő) interjút a Válasz Online munkatársának. Honlapunkon ebből a beszélgetésből adunk közre részleteket. Feltétlenül ajánljuk a teljes anyag elolvasását mindenkinek, aki felelősséget érez a látványosan összeomló közoktatás helyzetéért, az ország jövőjéért. (Szekszárdi Júlia)
Elektronikusan már elérhető az Új Pedagógiai Szemle ezévi 5-6. száma. Olvasónaplónkban ezúttal Jakab György tanulmányából emeltünk ki részleteket. A szerző arra a kérdésre keresi a választ, hogy ebben a mind ellentmondásosabbá és harciasabbá váló világban mit tegyen, mit tehet a pedagógus? Mit jelent az manapság, hogy ki kellene dolgozni a „túlélés pedagógiáját”?
Az FM Spirit Beszóló című műsorában Ónody-Molnár Dóra beszélget Horváth Ádám digitális oktatási szakértővel. Az adásban megszólal Kovács Nóra, az Eötvös József Gimnázium végzős diákja, aki az un. MUN projektről beszél, Borbély Péter szülő-pedagógus a Közbigyó Projektet mutatja be, Szél Dávid pszichológus-apablogger pedig a kütyük világában felnövekvő mai gyerekek világáról elmélkedik.
Megérkeztek. A bolygóra, amit tönkre tettünk. Már az utcákon vannak, féltek, ugye? Én is. Mert ez bolygóközi. Mert bár nagyon okosak, nincs elég történelmi tapasztalatuk. Nekünk pedig nincsen tudásunk arról, ami nekik már az ujjukban van. Lézerujjukban. Én nagyon szeretném, ha kezükbe vennék ezt a bolygót – a még tiszta kezükbe. Mert ez bolygóközi. A nem ismert tartomány, honnan megtérhet utazó. Mert én örökségül kaptam a reményt. (Vass Judit)
Mikor a Szózatról tanulunk a tizedikesekkel, Kiss Judit Ágnes Szó című parafrázisa szinte mindig egy fontos „közvetítő vers”. A „Mire gondolt a költő?” kérdés szinte már paródiája az iskolás verselemzéseknek, de öt évvel ezelőtt mégis szöget ütött az akkori diákjaim fejébe. Miután elkészültek a csoportmunkában írt „fiktív interjúk Kiss Judit Ágnessel”, amihez a kérdéseket is a tanulók találták ki, az egyik fiú felfedezte, hogy Kiss Judit Ágnes amúgy fent van a Facebookon, azaz tényleg létezik...(Sulyok Blanka)
Úgy tűnik, hogy az emberiség most kitörhet a papír, majd a képernyő adta kétdimenziós világból, amely már egyre inkább szűknek bizonyul. Bár a tanulás lehetőségét rendkívüli módon kiszélesítette a papír, a könyvnyomtatás, majd a képernyő, de a valódi világ három dimenziójából egyet elveszítve kellett tanulni. Sokak számára ez jelentős gondokat okozott. A 3D-s gyerekek – diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia – különösen nehezen küzdenek meg a papír virtualitással. A 3D-s virtuális tanulás nekik, az egyre nagyobb arányban megjelenő atipikus fejlődésű tanulóknak jelenthet igazán nagy fejlődési lehetőséget (Gyarmathy Éva).
Tavaly még mosolygott és kihúzta magát, ha hátba vágtam, hogy ne görnyedjen, és kezdjen elvonókúrát a kütyütől. Idén már csak létezik, egy tétova aszteroida, s ha kapcsolatot keresek vele, nem néz rám, bármit kérdezek, a válasz: "Nem." "Nem tudom." "Mindegy." Keresem a szülőt, nem reagál. Tanár vagyok, ezért rögtön látom, hogy mélyen depressziós. Riasztom az osztályfőnököt, az iskolapszichológust a 10 perces szünetben, miközben 7 órám van zsinórban. 
Megírta a központit. Autószerelő szeretne lenni. Gondolom, gépészeti szakmacsoport. A szerelő, a szaki, aki csak úgy ért a betoppanó ügyfél bármilyen verdájához, már ritka. Nem tudom olajszagú műhelybe vagy a fedélzeti kompjútert babrálók tiszta szervizébe vágyik-e, de esélytelen bármelyik. Tizennyolc pontja lett. Azt mondod, az majdnem az országos átlag? Neki nem matematikából, hanem összesen lett ennyi (Szabó Anna).