2016. augusztus 29. hétfő, 8:37
Remény az életre – 6. Az utolsó állomás 2
Egyszer például egy vacsora alkalmával arról volt szó, hogy mi lesz velünk, ha kikerülünk innen. Mindenki elmondta, mik a tervei, mitől fél, mitől nem stb. Akadt közöttünk olyan is, aki nagy mellénnyel állította, hogy kőgazdag lesz, senki nem fog az útjában állni, kemény lesz, mint a kád széle. Utáltam az ilyen brutál beszédet. Volt, aki innen ment katonának, de mentálisan nem bírta, és megszökött. Én baromira féltem: mi lesz, ha kikerülök innen (H.R.).
A beszélgetés eredetileg a 2021-es Digitális Tér online konferencián, az OFOE által szervezett szekcióban hangzott el. Az ÚPSz már ekkor tervezte a beszélgetés megjelentetését, ám a konferenciát szervező Tempus Közalapítvány arról tájékoztatott, hogy a Zoom felvétel eltűnt a Felhőből, és így a megjelenése lehetetlenné vált. Ezért újraszerveztük a társaságot, hogy együtt újraalkossuk az oktatási víziókhoz kapcsolódó gondolatokat. A beszélgetés résztvevői: Lannert Judit, Knausz Imre, Szekszárdi Júlia és Tarné Éder Marianna, vezetője Földes Petra.
Ez a rendszer azzal trombitálja tele az ifjak füleit, hogy a jövő kihívásai kiszámíthatatlanok, a világ pedig túl gyorsan változik, s így maguknak kell megpróbálniuk eligazodni ebben a zajban (lásd önszabályozó tanulás, önértékelés, önkibontakoztatás, önaktualizáció stb.) és legfőképp alkalmazkodni, bármihez alkalmazkodni. Legalábbis ez volna a (mások által) progresszívnek tartott oktatáspolitikai vízió. (Tóth Tamás Május)
A Corvinus Egyetem idén nyáron felmérést végzett 16-20 éves, középiskolába járó fiatalok körében a továbbtanulási szándékokról. A kutatásból kiderült, hogy a diákok 83 százaléka tanulna egyetemen vagy főiskolán, a diplomaszerzést a szülők is támogatják; a többség önállóan dönt arról, hogy hova és milyen szakra jelentkezik. 
"Napjaink hírei azonban többnyire arról szólnak, hogy – ellentétben az 1950–60-as évekkel – éppen a tehetségesek és a teljesíteni akarók kerülnek hátrányos helyzetbe. Az iskolák tanulói hálózatának középpontjában az anarchista kudarckerülők és nem a tehetségükkel kitűnni törekvő sikerkeresők találhatók. A kortárs csoport gyakran perifériára kényszeríti a teljesíteni akarókat." (Marosán György, Élet és Irodalom, 2016. április 22. 5. o.)
Csak reménykedni tudok abban, hogy nem sikerült túlságosan riasztóra a cikk címe. Az ugyanis a tapasztalatom, hogy a "vállalkozó" szó önmagában, szinte automatikusan ellenállást, bezárkózást – jobb esetben értetlenséget – vált ki a (nemcsak) tanár-emberekből; és bevallom, ez alól én se voltam kivétel. Pedig ami itt következik, egyáltalán nem ördögtől való. (Földes Petra)
